Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)
A tiszai hajózás fejlesztése a figyelem előterébe került az 1920-30-as években. A gazdasági világválság arra ösztönözte az illetékeseket, hogy a drága beszerzést mérsékeljék. Az importált cikkeknél jelentős tényező volt a szállítási költség, ennek mérséklése elsőrangú szemponttá vált. Ezért szorgalmazták az utak építését, az olcsó vasúti szállítást, valamint a vízi utak kialakítását. A hajózás érdekében a legsürgetőbbnek a zátonyok eltávolítását, a veszedelmes fatuskók kiszedését tartották, s a szeged-szolnoki szakaszon a hajózás biztosítását kis vízállás esetén. Ezt a későbbiekben tovább akarták folytatni Szolnoktól Tokajig, majd Vásárosnaményig. Partbiztosítási munkákat javasoltak, a meder szélén lévő partszakadások megakadályozására, a kikötőkhöz vezető utak kiépítését, a nagyobb forgalmi csomópontoknál gabonaraktárak építését a hajórakodók mellé, s a Tisza mellékfolyóit, a Sajót, Köröst és a Marost is alkalmassá tenni a rendszeres vízi szállításra. 206 Az átrakodó kikötőket a vasúti gócpontok figyelembevételével jelölték ki, ezért vált jelentőssé a Tiszán Szolnok és Szeged, mint vasúti csomópont. 1933-ban a Tisza Tokajtól már hajózható volt a jugoszláv határig, mintegy 469 km hosszúságban. Mellékfolyói közül a Körösöknek 55, a Marosnak 22 km-nyi szakasza volt alkalmas hajóközlekedésre. A kimutatás szerint Magyarország Európa síkvidékű országainak hajóút-sűrüségét tekintve utolsó volt, a hálózat fokozatos kiépítésével Németország és Franciaország fejlettségi színvonalára lehetett volna emelni. Ez azt jelentette, hogy az összes vízi út (a Dunát is beleértve) 1.114 km-ről 2.486 km-re nő. Gesztelyi Nagy László a Duna-Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara igazgatója „A Tisza-hajózás" című tanulmányában vetette fel először, hogy Széchenyi 100 éves tiszai hajóútja emlékére 1933-ban célszerű lenne végighajózni a Tiszán. A folyó felső folyásától Vásárosnaménytól kellene indulni, és helyenként megállva értekezletet tartani, a vármegyei vezetők bevonásával. A hajóútra az MFTR szakemberein kívül a miniszterelnököt, és az érdekelt kereskedelmi és földművelésügyi tárcák vezetőit, valamint Horthy Miklós kormányzót is meg akarta hívni. Az út befejeztével Szegeden záró értekezletet javasolt, amin a tiszai hajózás fejlesztésének kormányprogramját is bejelenthetik. A tervet tett követte. A 380 km hosszú tanulmányutat, Tokajtól Szegedig két nap alatt tették meg, a MFTR „Lukács Béla" nevű gőzösével. Ez 1933. augusztus 29-én 106 utassal indult Tokajból. Már az emlékhajóúton felvetődött a szolnoki gabonatárház építése. A telep - amely később a Nostra Általános Áruközraktárak és Kereskedelmi Rt. tulajdonát képezte - két tárházból áll. GESZTELYI NAGY László: A Tisza-hajózás. Kecskemét, 1933. 7. p. 88
