Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

községhez lehetett eljutni.

180 Tiszaroff-Tiszasüly közti rév: A Tiszasüly-Tiszaroff közötti vicinális út összeköttetésére szolgált. Az átkelés közvetlenül Tiszaroff alatt épült ki. Kőtelek: A község 1891-ben kérvényezte rév üzemeltetését, amit a Tisza-szabályozás tett szükségessé: Kőtelek felett a 72/1., a falunál pedig a 72/11. sz. átmetszés művelés alatt álló, illetve kaszáló és legelő területeket vágott el a határból. Az átkelőhelyet a folyószakasz alsó végén helyezték el, ez az ún. „Goitói rév". A másik révátkelőt a faluhoz helyezték.

181 Tiszabő: A tatárjárás után fontos révhely, a Bői család birtoka. 1455-ben Kenderessy Balázs, Bői Miklós és Bői Jakab a tiszai rév jogot is megszerezte. Utóbb birtokosai változtak. A rév feladata a XIX. század végén a TiszabőKőtelek közötti vicinális út összekötése lett. 1891-ben a rév a Tiszabői Közbirtokosságé és Schwartz Ignácé. Itt két kompot is üzemeltettek. 1906-ban a révjog Tóth Józsefé lett.

182 Nagykörű: Kőtelekkel együtt kérvényezte 1891-ben a révek felállítását, mivel a folyamszabályozási munkák során itt is elkészült két átmetszés, a település felett a 73., míg a 74. sz. a Fegyvernekig jutó Tisza ágat kapcsolta le. A felső átmetszés és a Holt-Tisza által bezárt területen alakult ki az ún. „Sárszög", az alsónál a „Mélysár" sziget. A leszakított terület elérésére a felső átmetszésnél a sárszegi, az alsónál pedig a mélysári révet alakították ki. Az utóbbi feladata lett a Fegyvernekkel való közlekedés biztosítása is. (Ezidőben Fegyvernek alatt, a Holt-Tiszán is működött egy rév, ám a holtág eliszaposodása miatt, ezt később megszüntették.) Az új révtől a bal parton Fegyvernekig utat építettek, mely később a Nagykörű-Fegyvernek közti összeköttetés fő színtere lett. A Nagykörűből Fegyvernékre átjárók szállítására szolgált a Surányi István által üzemeltetett gyalogrév is. A Tiszán Nagykörű és Törökszentmiklós szintén rév segítségével tartotta a kapcsolatot. Ez volt a „ballai" vagy „pityókai" rév. Az ármentesítés során 1934-ben elkészült a 74/11. sz. „pityókai átmetszés". Mivel a régi kompjárat helye a holtággá vált folyószakaszra esett, ezért a révet 1300 m-rel feljebb helyezték el.

183 Tiszapüspöki: Az 1729-es számadáskönyvben már említik az átkelésért CSEPPENTŐ Miklós: Tiszaroff története. Szolnok, 1971. 19. p.; - SZML Alispáni ir. Komp. ir. CS. 113. SZML Alispáni ir. Komp ir. CS. 717. SZML Alispáni ir. Komp ir. CS. 54.; - BENEDEK Gyula - ZÁDORNÉ ZSOLDOS Mária: Jász-Nagykun-Szolnok megyei oklevelek. 1075-1526. Szolnok, 1998. 212. p. SZML Alispáni ir. Komp ir. CS. 44., 45. 78