Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

szedett pénzt, s a rév az ún. Szóró csárda környékén üzemelt. A Tisza szabályozás során itt készült el a 75. sz. átvágás, és ezért az átkelőhelyet áthelyezték az új meder felső végéhez. A szatmári székeskáptalan 1890-ben kért engedélyt rév felállítására, illetve a révjog meghosszabbítására. Ugyancsak a káptalan kérte 1892-ben, hogy a falutól északra létesített, és a 75. sz. fokorúi átmetszésnél létrejött „Nagy szög"szigeten lévő birtokával rév segítségével teremthessen összeköttetést. Létezett a községnél még egy gyalogrév is. 1895-ben Czakó Sebestyén és Nóvák Sándor kérvényezték, hogy a falutól nyugatra, Tiszapüspöki és Fokorúpuszta között révet állíthassanak.

184 Tiszavárkony: A révjét már a XIV. században említik, 1347-ben Nagy Lajos király Miklós pécsi püspök kérésére tiltotta Poroszló és Várkony között új révek létesítését. Utóbb a szolnoki híd felépítése, és Tiszavarsány mezőváros pusztulása miatt, országos jelentőségét elvesztette. 1893-ban Szálai János és Ferenc kaptak itt engedélyt gyalogrév létesítésére. Az átkelők csónakon való szállítása 1907-ben szűnt meg, amikor egy nagyobb, kocsik számára is alkalmas komp állt üzembe.

185 Tiszavarsány: Ma már nem létező nagy mezőváros (Rákóczifalva, Rákócziújfalu), a középkor egy jelentős tiszai átkelőhelyével. Az 1075-ben itt említett varsányok talán a magyarsághoz csatlakozott alán töredékek lehettek. A krónikákban Várkony és Varsány neve olykor keveredik, bizonnyal a rév hovatartozása miatt. A Képes Krónika említi először Tiszavárkony nevét, az 1059-ben lejátszódott „korona és kard" jelenet kapcsán. Vitatott, hogy a több, ismert Várkony közül melyiknél történt a nevezetes eset, s hogy a rév melyik oldalán találkozott I. András és Béla herceg.

186 1098-ban a trónért viszálykodó Kálmán király és Álmos herceg Tiszavárkonynál, a Tisza két partján vonultak fel hadaikkal, ahol a főurak erővel kibékítették őket. 1301-ben Vencel cseh király révjével Kokas mesternek adományozta, s az Anjouk korában Abád, Fegyvernek mellett révje miatt újra fontos hely. Nagy Lajos is meghagyta a kereskedőknek, hogy a várkonyi tiszai révet és a fegyverneki vámot el ne kerüljék. 1459-ben itt békült ki Mátyás király nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal, majd 1461-ben erdélyi útja során ismét felkereste, és Varsányban időzött egy ideig. 1514-ben Dózsa György serege a Pest-Szentfalva-Cegléd-TiszavárkonyHeves Megyei Levéltár Egri Püspök Gazdasági Levéltára. XII-38/37. Fasc. III. No. 85. rakt. szám 1984.; - SZML Alispáni ir. Komp ir. CS. 99. SZML Alispáni ir. Komp. ir. Cs. 65. HAVASSY Péter: Adatok a Tiszazug Mohács előtti történeti földrajzához. In: 10 éves a Tiszazug kutatása. Szolnok, 1981. 43. p. 79