Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

Az I. tárház 1935-36 között épült, 560 vagon befogadására alkalmas vasbeton építmény, míg a II. tárház 1940-42 között épült, s 700 vagon befogadására volt alkalmas.

207 Szolnok új hajóállomásának létesítését a tárház megépítésének köszönheti. 1939. június 23-án a Kereskedelem- és Közlekedési, valamint a Földművelésügyi Minisztérium küldötteinek részvételével közigazgatási bejárást tartottak az I. tárház környékén. Mivel az épület kivitelezési munkái megindultak, a hajókikötőt a Magyar-Belga Ásványolaj Rt. által bérelt MÁV területre kellett elhelyezni. A hajóállomás személy- és áruforgalmának lebonyolításához, az állomásépülettől a kikötőig egy aluljárónak az építését is tervbe vették. A kikötőt egy álló hajó jelentette. A partról egy 14 m hosszú és 3,35 m. széles vashídon lehetett megközelíteni. A hajóállomás épületét az MFTR Műszaki Osztálya tervezte 1941 februárjában. A kétemeletes építményt téglából készítette Lázár László budapesti építőmester. Az első emeletre kerültek a II. és III. osztályú várótermek, a pénztár és az iroda. A felső szintet szolgálati lakás foglalta le. A kivitelezést október 30-ra fejezték be.

208 Időközben fejlődött a vízi közlekedés is. 1934-től az MFTR a „Hortobágy" hajót közlekedtette Szolnok-Tiszabura között. A tiszai áruforgalom nagy részét ekkor a kőszállítás tette ki. Az MFTR hat gőzöse vontatta a kőszállító uszályokat. Vízi úton szállították a cukorrépát is. A Szolnoki Cukorgyár az 1930-as években, 10-15 ezer tonna cukorrépát fogadott. A legnagyobb tiszai áruszállítás 1938-ban volt, ekkor 369.000 tonnát továbbítottak a folyó hullámain. Báró Urbán Gáspár főispán 1941 márciusában a MFTR vezérigazgatóhelyettesét többször is meghívta ebédre Szolnokra, ahol kötetlen beszélgetésen tárgyalták a tiszai hajózás ügyét. A világháború azonban közbeszólt, s a pusztítás rettenetes volt. A Tisza Szolnok megyei szakaszán a hullámsírba merült 2 személyszállító, 2 állóhajó, és 6 uszály is. Közülük többet kiemeltek. A Tisza hajózás a II. világháború után A háború befejezésével ismét előtérbe került a tiszai hajózás újraindítása. A Szolnok-Tiszabura hajójárat megindítása miatt, Tisza József nemzetgyűlési képviselő 1947-ben felkereste Gerő Ernő közlekedési minisztert, és a segítségét kérte. Gerő utasítást adott a tárcának, ha kell anyagilag is nyújtsanak segítséget, hogy a hajójárat minél hamarabb utasokat szállítson. Az útvonalra a „Hortobágy" motorost készítették fel. A közlekedés 1947. április 24SZML Szolnok ir. 18566/1949. sz. SZML Szolnok ir. 750/1944. sz. 89