Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

Kengyel-Mezőtúr-Gyula-Apátfalva-Nagylak útvonalon haladt, s itteni tiszai átkelésekor a halászok segítették. Dózsa Varsánynál hordókból, tutajokból, láncokból a víz színére fektetett még egy tutajhidat is. Többször használta ezt az átkelőhelyet Szapolyai János, majd özvegye, Izabella királyné is. 1562-től, a szolnoki török híd felépítésétől fogva jelentősége lecsökkent, bár a rév még a XVIII. században is jelentős marhahajtó és átkelőhely. A révtől a jobb parton Törtei-Cegléden keresztül vezetett a marhajtó- vagy szekérút. A Tisza bal partján az út Martfűn, majd Tiszaföldvártól keletre, az árvízmentes szinten haladt Kunszentmárton felé.

187 A Vezseny-Tiszaföldvár közti átkelőhelyről először egy 1354-es határjárás tett említést. Itt írnak a „magna viáról" (nagy út), mely Nagykőrös és Alpár, illetve Szentlőrinc és Vezseny közt vezetett. A rév sokáig a nagybirtokos Vezsenyi családé, majd Kinizsi Pálé és örököseié. 1728-ban a faluval Podmaniczky János aszódi birtokos szerezte meg, aki bemutatta a Vezsenyiek XV. századi révprivilégiumát. Ennek birtokában, 1734-ben Podmaniczky a vezsenyi rév használatára és a vámszedésre való jogot is megkapta. A Podmaniczky család Vezsenynél hidat is akart építeni, de a Cibakházán révjoggal bíró Földváry família megelőzte. A Podmaniczkyak mindent megmozgattak a cibaki terv ellen, mégis a Földváryak szereztek jogot a hídépítésre. A XIX. század végén Vezseny határában három révhely is létezett: a községtől délre fekvő vezseny-tiszaföldvári átkelőhely, a Léderer-féle magánrév (ez uradalmuk megközelítését szolgálta), és a falu felett a Szabó Sándor-féle gyalogrév.

188 Nagyrév: Az Árpád-korban szabad gázló, ahogy Ság, Tiszakürt és Tiszainoka is. Ezt a források a községtől délre jelölték. A gázlóból alakult ki a XIII. századra (?) a révátkelőhely. A település már 1258-ban szereplő nevét is a révről kapta, amely jelzi, itt nagy rév működött.

189 Tiszainoka: Révjét 1751-ben említik a források, és 1821-ben már a bővítését tervezték. Ekkor egy bizottság megvizsgálta a rév környezetét és állapotát, így a korabeli iratokból ismerjük annak részletes leírását. Az átkelőhely fekvését rendkívül kedvezőnek ítélték, mivel a Tisza megfelelő szakaszán helyezkedik el, s az átkelés árvíz idején is biztonságos, a folyó magas partjainak előnyös helyzete miatt. VARGA Lajos: Adatok a Via commercialis nyomvonalához a Tiszazug keleti részén. Kézirat. Tiszazugi Földrajzi Múzeum. Tiszaföldvár, 1964. 4. p. SZML Alispáni ir. Komp. ir. CS. 22. MAJOR Bálint: Tisza-Nagy-Rév község története. Cegléd, 1900. 12. p.; - SZML Alispáni ir. Komp ir. CS. 52. 80