Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

Az átkelési időt 3 percben adták meg. Megemlítették a téli átkelést is, amikor a jég az inokai révnél szinte összeszorul, könnyebbé és biztonságosabbá téve a jégen történő átjárást. A révészek még elmondták, hogy amikor pár éve Bécs felé hajtottak 460 szarvasmarhát, a szomszédos réveknél egy napig kellett volna várni, itt pedig az egész csordát 3 óra alatt átszállították.

190 Tiszasasnál a 80/11. sz. átmetszésen működött komp. 1892-ben báró Bánhidy Albertié és a Bolza testvérek létesítettek itt átkelőhelyet, hogy a folyószabályozással kettévágott birtokaikkal az összeköttetést fenntarthassák.

191 Tiszaugnál rendszeres kompjárat fenntartását, 1865-ben engedélyezte a Helytartótanács, Kecskemét városnak és Luby István földbirtokosnak. Az első kompot Dubecz János kecskeméti ácsmester készítette. A vámszedés jogát bérbe adták, az első bérlőnek Tasi Lászlót említik.

192 A tiszai mellékfolyók átkelőhelyei közül, kiemelten kell foglalkoznunk a Kunszentmártonnál található révvel. Ennek első említése 1469-ből származik. Ekkor állítottak a Jeneiek Gyalun kompot, mely a Körösön történő átkelést szolgálta. Mátyás király oklevélben ismerte el a révjogot. A privilégium házasság révén került a Földváryak kezébe, akik a Tiszazug más falvainak révtörténetében is meghatározó szerepet játszottak. Kunszentmárton benépesítésére - a hozzá tartozó Csorba és Mesterszállás pusztával együtt 1717-ben került sor. A település lakói a két pusztát csak a Körös folyón keresztül tudták megközelíteni. Ezért gondoskodtak egy átkelő eszközről, amely kezdetben két csónakra fektetett gerendákból és pallókból állt. Ehelyett később már kompot alkalmaztak, s 1738-ban említik először a révészeket. 1754-ben a Földváry család is megnyitotta a révét Kunszentmártonban. A Földváryak révje a Serház mellett, a községé a templom előtt volt. A két rév sokáig vita tárgyát képezte a tulajdonosok között. 1775-ben megegyezés született, és a templom melletti átkelőhelynél megnyitották a közösen üzemeltetett révet. Kunszentmárton 1782-ben révprivilégiumot is kapott II. Józseftől. Az 1791-ben felvett inventárium szerint az átkelésnél egy kompot használtak, s a felszereléshez tartozott még két csónak. Az utóbbiak nemcsak mentésre szolgáltak, ha kevés volt az utas, ezzel szállították át őket. Adatok Szolnok megye történetéből. II. köt. Szerk.: Botka János. Szolnok, 1989. 460. p. SZML Alispáni ir. Komp. ir. CS. 63. JUHÁSZ István: Kecskemét város építéstörténete. Kecskeméti füzetek 8. Kecskemét, 1998. 81