Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

mind élesebb lett a kőutak fejlesztése iránti követelés, több és több a vármegyével szemben ez okból támasztott igény. A vármegye már 1892 évben készíttetett tervezetet a közkövetelés hatása alatt arra, hogy a vármegyei úthálózat legforgalmasabb vonalai az évenként rendelkezésre álló összeggel való lassú fejlesztés mellett kölcsön művelet útján építtessenek ki. Kétszáz kilométer hosszú útnak 3 év alatti kiépítése terveztetett az akkor már 10 %-os közúti adónak 12 %-ra való felemelése mellett akkor, amikor a kész kőutak hossza még csak 80 kilométer volt. Az adóemelés azonban ellenszenves volt, - pénzügyileg a terv nem látszott előnyösnek és a 200 kilométerrel minden legnagyobb forgalmú út nem lett volna kiépíthető, - azért a tervet elejtettük. Hosszabb szünetelés alatt hangoztatott sok követelés érlelte meg a kőúthálózat rohamosabb fejlesztésének újabb programját az 1890-es éven végén, a mely 300 kilométer útnak hat esztendő alatt kölcsönművelettel, államsegélylyel, kedvezményes vasúti díjtétellel, községek és magánosok hozzájárulásával és a Szolnok-debreczeni útnak államköltségen leendő kiépítésére vonatkozott és a mely terv számos részére nézve a jóváhagyást a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter úr 76136/1898 és 27132/1899 számú leiratai tartalmazzák. A kiépíteni tervezett útvonalak a vármegyei hálózatba felvétettek, a községekkel a vonalak és hozzájárulások megállapítása iránt tárgyalások tartattak úgy, hogy kész műveletek és tervek alapján az építészeti hivatal 1899 évi deczember hó 31-én kelt 2979/m számú előterjesztésében már megjelölte a kiépítendő utakat, azok költségeit, a kívánt hozzájárulásokat, azok dicséretre méltó megajánlását és azt, hogy adóemelés nélkül miként lesz lehetséges a kiépített utak hosszát hat év alatt kölcsönművelettel 539 kilométerre fejleszteni. [...] A kőutak szaporodása megnövelte a kőutak iránti kívánságokat és követeléseket is. A közúti alap helyzete semmi alapot nem adott már további építkezésekre, a mikor jött az 1904 évi XIV-ik törvényczikkel engedélyezett nagy beruházási hitel, a mely 193.975 kilométer hosszú már csaknem teljesen ki is épített utat juttatott vármegyénknek a kereskedelemügyi kormány meghálálhatatlan jóindulatú gondosságából és figyelméből és a mely gondoskodás kisegítette egy időre vármegyénket abból a tehetetlenségből, a mely miatt semmiként nem tudta volna kielégíteni a kőutak fejlesztése szempontjából jogosan és érthetően támasztott újabb követeléseket és igényeket. 119