Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)

megmaradására császári és királyi kegyelemmel és jóakarattal kiváltképpen törekszik. Mégis, már hosszabb ideje annak, hogy a letelepedés tilalma következtében áruink eladása lehetetlenné vált, sőt a köznépnek tett könnyítések is elkerültek bennünket, mivel akik korábban a lakosság köréből a mi áruink megvásárlásában könnyen részt tudtak venni, nekik most munkájuk szüneteltetésével veszteséget kell elszenvedniük a hosszabb utazások során előforduló zaklatások mellett. Ez a kár a mi kereskedésünk korlátozása miatt éri őket, ugyanis számukra naponta haszonnal járt, hogy vásárok alkalmával a lakosok részéről minden szállítást és fuvart pénzért kaptunk, és többek között a kenyeret, bort, húst és más élelmiszereket piaci áron vásároltuk meg tőlük, ezzel a Kerület lakóinak jövedelmét gyarapítottuk. Az adók tejesítésében és a közterhek vállalásában nem kevésbé könnyítenénk a lakosság terhein. Mindez a népesség megtartására szolgál. A lakosok, akiknek olyan házai vannak, ahol áruinkat el szokták helyezni, ezért évente vagy havonta szerződés szerint bizonyos térítést kapnak. Ezáltal ezekből bizonyos jövedelmet remélhetnek, kivéve, ha áruinkat az említett házakba nem fogadhatják be. Megtörténik az is, hogy a lakosok maguk és családjuk ellátására a vásárok távolsága miatt a mi áruinkhoz jóval drágábban juthatnak hozzá, pedig áruink többsége a nép helyzetéhez és szükségleteihez alkalmazkodik. A köznép a saját terhét nehéznek érzi azáltal is, hogy kevés olyan gazda akad, aki egész vagy fél százfontos kősót birtokolhat, akinek lenne is, az utazás fáradsága, a sóházak nagy távolsága miatt nehéz gondoskodni róla. [...] Nagyobb számúak azok, akik nem százfontos egészet, felet, vagy negyedet, hanem alig egy fontnyit képesek vásárolni, sőt két, három vagy nem sokkal több dénárért a piacon körbehordott sót, borsot és más szükséges dolgot vásárolnak meg tőlünk élelemért. Nélkülünk mindezt nagyobb távolságból kényszerülnének beszerezni. Gyakran megtörténik, hogy az egyszerű emberek olcsóbb árukat vásárolnak és teljesen pénz nélkül, olyan rászorultságban fordulnak hozzánk, hogy bizonyos ideig mindenféle díj és kamat nélkül vásárolnak tőlünk, s így pénzüket adófizetésre és közterhek teljesítésére maguknak gyarapíthatják. A mi megmaradásunkból ily módon haszon származna, mert Őfelsége kincstárát és az országos hatóságokét is személyünk és vagyonunk szerint adóval gyarapítanánk, a törvényes harmincadot, vámot és más, Őfelsége tartományaiban lévő regálékat (amit az illetékes szervektől szerzett bizonyságlevéllel, ha szükséges, igazolni tudunk) fizetnénk. Noha a mi jelentéktelen árucikkeink olcsóak, a köznép mindenféle szükségletét kielégítik. Közülünk a legtöbbnek semmiféle török áruja nincs, hanem minden áruját Bécsből, Pozsonyból, Lipcséből és Őfelsége más tartományaiból hozza a Magyar Királyság területére és ezeket bocsátja áruba. 72