Papp Izabella: Görög kereskedők a Jászkunságban - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 6. (Szolnok, 2004)
helyre mint Karcag, hol a papi fizetés és helyeztetés nem valami fényes állást jelent, nem törekszenek, s nem is mindig kaphatni nagyobb, s felsőbb tudományokat végzett személyeket." - írták 1841-ben a város vezetői. ~ A karcagi lelkészek között ezért is kiemelt helyet foglal el Popovics János személye, aki lelkészi, fordítói munkásságával jelentős szerepet vállalt abban, hogy elmagyarosodó hívei megőrizhessék vallásukat. Popovics János 1827-ben született Miskolcon görög kántortanító fiaként. Karlócán teológiát végzett, majd Szentesen és Kecskeméten tanítói állást vállalt. Pesten bölcsészetet hallgatott. 1852-ben szentelték pappá a karcagi görög parókiára és ebben a szolgálatban maradt egészen 1896-ban bekövetkezett haláláig. 163 Lelkészi szolgálata arra az időszakra esett, amikor a görögöknek már a harmadik, negyedik generációja élt szülőföldjétől távol, átvéve az új haza nyelvét, szokásait. A magyar környezetben élő görögök nyelvüket nem, vagy alig gyakorolták. Bár vallásukat megőrizték, a görög nyelvű imakönyvek, a görög liturgia már nem jelenthetett igazi vallási élményt számukra, hiszen nem értették annak lényegét. Popovics János helyesen ismerte fel, hogy hívei akkor tudják csak tartósan megőrizni vallásukat, ha módjuk lesz azt magyar nyelven gyakorolni. Karcagon készült el if Az ortodox hitvallók imakönyve „Synopsis... " fordítása, amely 1861-ben Nagyváradon nyomtatásban is megjelent. Emellett több görög nyelvű egyházi könyvet, szertartáskönyvet fordított magyarra, mint az Isteni Szent Evangéliumok, a Hagiazmalárion, a Három Liturgia, ezek azonban kéziratban maradtak. 1850-ben kötött házasságot Kondi Alexandrával, házasságukból tizenhárom gyermek született, közülük öten még gyermekkorukban meghaltak. A fennmaradt egyházi anyakönyvekből látható, hogy Popovics János 44 éven át - néhány kivételtől eltekintve - minden keresztelési, házassági és temetési szertartást maga teljesített egyházközségében. Szomorú kötelességét akkor is ellátta, amikor saját gyermekeit kellett eltemetnie. Itt töltött hosszú lelkészi szolgálata arra utal, hogy hívei elégedettek voltak tevékenységével, s bizonyára maga is megszerette a nagykunsági tájat és embereket. 1867-től a nagyváradi szentszéki ülnök tisztséget is betöltötte. 164 Az általa vezetett anyakönyvekből jól látható az elmagyarosodás folyamata: a század végére egyre inkább csökken a különböző szertartások, főként a házasságkötések száma. Az 1890-es években több alkalommal kénytelen azt jelenteni Popovics János, hogy „a fenti évben esketési bejegyzés nem volt", s gyakran maradnak üresen a születési anyakönyvek rovatai is. Popovics János a karcagi katolikus temetőben, egykori 162 SZML Jászkun Kerület Közig. ir. Fasc. 4. No. 1884/1841. 165 BERKI F. 1984. 133. p. 164 SZML Karcagi görög anyakönyvek 1850-1896. Keresztelési anyakönyv 1867. 57
