Cseh Géza: A Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírása 1782-1785 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 1. (Szolnok, 1995)

A leírások elsőként a község nevét rögzítik. Amennyiben a település városi jogállású volt, ezt olykor feltüntetik. A Kiskunság jellegzetes lakott helyei a szállások. Az egész vidéken sok a csárda, melyeket az országleírás katonai jelentőségük miatt, csakúgy, mint a községeket, egyenként ismertet. A külső-szolnoki részeken a nagyobb majorságokat hasonlóképpen külön-külön leírták. A magyarul nem vagy csak alig értő felmérők a névalakokat fonetikusan, a lakosság bemondása szerint jegyezték le. A helységneveket sokszor tájszólás szerint rögzítették, például Kocsér helyett Kocsirt (Kotsir), Kunszentmárton helyett Kunszentmártonyt (Kun Szent Mártony) írtak, amelynek néprajzi jelentősége van. Gyakori azonban a német és a magyar nyelv eltérő hangzásából származó hibás leírás, különösen a magánhangzók és a zöngétlen mássalhangzók felcserélésével. Például Túrkevei helyett Tarköwi, Jászberény helyett Jász Pereny névalakkal találkozhatunk. Legkülönösebb a Paluska család varsány-pusztai gazdaságának elírása Poloska major névre. A német tisztek és hadmérnökök a magánhangzók ékezeteit nem ismerték és ezeket csakúgy, mint az "sz" mássalhangzót következetlenül és hibásan használták. Előfordult, hogy a helyneveket hasonló hangzás alapján német kifejezésekkel cserélték fel, ha azok így számukra jelentést kaptak. Például a Szolnok melletti Miller vízfolyást "Müller Bach" néven tüntették fel, jóllehet a magyar elnevezés a korábbi Mély-ér névalakból származott.

14 A helynevek további torzulását okozta, hogy Eperjessy Kálmán munkacsoportjának egyetemi hallgatók közül kiválasztott tagjai az eredeti, gótbetűs, német szöveg szavait sokszor rosszul olvasták ki és másolták le. A számos hiba és pontatlanság ellenére az országleírás értékes névanyagot tartalmaz. Sok olyan elnevezést is rögzít, különösen a csárdák és majorságok esetében, amely más levéltári forrásban nem fordul elő. Hadászati szempontból rendkívül fontos adatnak számított a helységek egymástól való távolságának közlése, melyet órákban, félórában és negyedórában fejeztek ki. Ez azonban nem a tényleges távolságot, hanem az útviszonyok által is meghatározott menetidőt jelentette. KISS Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Bp. 1978. 425. p. 13