Cseh Géza: A Jászkunság és Külső-Szolnok megye leírása 1782-1785 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 1. (Szolnok, 1995)

A következő rovatban a települések építészeti állapotáról olvashatunk. A szilárd falú, kő-, vagy téglaépületeket mindig feljegyezték. A templomok és körülöttük a fallal bekerített temetők a katonai egységek számára védelmet nyújthattak, de hadászati célokra a kastélyokat, udvarházakat, megyei és városi középületeket is fel lehetett használni. A hegyektől távoli, török pusztítás sújtotta vidéken kevés a kőépület. A Jászságban és a Nagykunságban már minden önálló településen állt kőből, vagy téglából épült templom, néhol szilárd falú községháza, malom stb., de a Kiskunságban és a külső-szolnoki úrbéres községekben sok helyen még nincs semmiféle szilárd anyagból emelt építmény. A Tisza menti uradalmak központjában azonban volt néhány majorság, sőt kastély is, amelyet az országleírásban feltüntettek. Szolnokon templomot és kolostort, Mezőtúron templomot, két parókiát jegyeztek fel a terepet bejáró tisztek. A Jászkunság és az egész vidék legvárosiasabb települése Jászberény, ahol fallal körülvett plébániatemplom, ferences templom kolostorral, kerületi székház és fogadó állt. Az Alföld középső részén hadászati szempontból legnagyobb jelentősége a vizek leírásának volt. A felmérők közlik a Tisza és mellékfolyóinak szélességét, mélységét, mederviszonyait, a partszakaszok magasságát a parti talaj minőségét, járhatóságát, a vizek folyásának sebességét stb. A tavakat, mocsarakat, lápokat és ereket is igyekeztek a legrészletesebben leírni és mindezt jóval a szervezett folyószabályozások előtt, amikor még a Tiszavidék ősi vízrajzi állapotát figyelhették meg. Fontos a hidak és révek feljegyzése. Az áradások és a vizek kiszáradásának időpontját ugyancsak közölték, továbbá azt is feltüntették, hogy lóháton, szekérrel, vagy gyalog át lehet-e kelni rajtuk, és ha igen, mikor. Különösen értékes a Kisújszállás és Túrkeve határában elterülő mocsárvilág, a Berettyó kiöntéseinek ismertetése. Jellegzetes, szabályozás előtti állapotot tükröz a Szolnoktól északra fekvő Szent Iván és Szék puszták vízrajza is. Az erdőviszonyokra vonatkozó rovatban gyakran semmilyen feljegyzés sincs, néhány községnél azonban a faiskolákat, folyóparti füzeseket és a magas törzsű fákat megemlítették. Ezeknek ugyanis az erdőségekkel nem rendelkező vidéken volt némi hadászati jelentőségük. Az erdőtelepítések előtti, mocsaras, vízállásokkal teli, de mégis sivár, csupán kisebb vegyes erdőkkel és cserjésekkel tarkított alföldi táj képe rajzolódik ki előttünk. 14