Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

helységek életére a török-magyar kettős uralom. Első szembeszökő megjelenése, amelyről az iratanyagnak még sok darabja vall, a magyar katonaság állandó jelenléte ezen a vidéken. A második a nádor és a magyar kapitányok döntő szava a paraszti önvédelem elismerésében: az ő példájuk és nyomásuk kellett ahhoz, hogy a törökök tudomásul vegyék a parasztvármegye létét és működését. A jászberényi iratanyagban még jónéhány, csak egy-két levéllel képviselt érdekességre bukkanunk, amelyek közül már csak egyre szeretném felhívni a figyelmet. A szarvasmarhatenyésztő hódoltságban komoly problémát jelentett az állatok elhajtása, amit a katonák űztek előszeretettel (111—114. sz.). A kényszerű alkalmazkodó képesség különös megnyilatkozása, hogy az élet még az állatlopások íratlan szabályait is kialakította (114. sz.). Jászberény levéltárában szátötvenegy, török hatóságok által kiállított irat maradt, közülük négy magyar, a többi török nyelvű. Az utóbbiak közül napjainkra három elveszett: a 3. sz. alatti defterdári levél, amely még rákerült az anyagról az Országos Levéltárban őrzött mikrofilmre, és a 118. és 119. sz. alatti szultáni rendeletek, amelyeknek török szövege semmilyen formában nem maradt fenn. Szerencsére THURY József még lefordította őket, így ezeket sem kell nélkülöznünk. A 18. sz. alatt közölt egri beglerbégi levél, amelyik Jászberényről és Árokszállásról is rendelkezik, Gyöngyös magyar nyelvű török irataiból került a kötetbe. A jászberényi iratokat a Szolnok Megyei Levéltár, a gyöngyösit a Heves Megyei Levéltár őrzi. Az anyagról a múlt században két fordítás készült (mindkettő kéziratban maradt, csak néhány részletüket használta fel a Jászság helytörténeti irodalma): az első REPICZKY Jánosé (Országos Széchenyi Könyvtár, Kézirattár, Quart. Hung. 449), a másik THURY Józsefé (Szolnok Megyei Levéltár). A Repiczky-féle fordítás ma már alig használható, elsősorban azért, mert a török terminusokat a felismerhetetlenségig megmagyarította. THURY József fordításai korszerűbbek, de ezek is gyakran összevonnak, időnként inkább bőséges tartalmi összefoglalások, semmint pontos fordítások. Az iratok megrongálódásából vagy a tartalmi-terminológiai nehézségekből fakadó problémákat mindkét fordítás gyakran nyitva hagyja. Fordításomban megtartottam azokat a török szavakat és szókapcsolatokat, amelyeket tartalmuk torzulása nélkül nem lehet lefordítani; jelentésük a kötet végén a szómagyarázatokban megtalálható. A magyar nyelvű iratokat mai helyesírással, de a kiejtésbeli sajátosságok megtartásával közlöm. A 18., 138. és 139. sz. iratok arab nyelvű betéteinek fordítását SIMON Róbertnek köszönöm. Szeretném ezt a kötetet FEKETE LAJOS emlékének ajánlani. Jó negyedszázaddal ezelőtt, több szemeszteren át, rosszul világított, cigarettafüstben úszó egyetemi szobájában a jászberényi leveleken tanított minket* ijedt kezdőket, török iratot olvasni. Ma már tudom, hogy a szűken vett tárgyon, a török oklevelek nyelvi és paleográfiai ismeretein túl egy általánosabb tantárgyat is tanított: nagy tudással, ritka lelkiismeretességgel, csöndes humorral és cinkos biztatással táplálta belénk a török korszak és forrásai szeretetét. Soha nem mulasztott órát. Évente három nap szünetet engedélyezett magának, amikor Berényben a szőlőjében szüretelt. 18