Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

delme, ill. a város köré történő fölsorakozás mellett azonban a falvak önállósága, községi életük folyamatos vitele, bátor küzdelme is kitűnik forrásainkból (2., 23., 25., 28., 37—39., 52., 56. sz.).A XVI. századi dokumentumokban általában 14-15 jász településről történik említés. Berény Magyarváros részére vonatkozó első adatunk 1550-ből,

12 az utolsó 1595-ből származik (10. sz.). De önálló településként is hosszú időn át szerepel Magyarváros, 1560-ból még pecsétjét is ismerjük (2. sz.). A XVII. századi iratok 12 jászsági településről emlékeznek meg, Négyszállást, Boldogházát, Ágót pusztának tudják. A levelek többsége panaszt, sérelmet, kérést közvetít, s legtöbbször a mindennapok újra és újra visszatérő fájó gondjait tartalmazza. Külön figyelmet érdemel, hogy a 17 panaszos irat közül 9 a végváriak rablásait, kegyetlenkedéseit tárja föl (23., 25-28., 30., 34., 52., 58.). Pl. 1667-ből a Jászság levelében ez olvasható: „a katonák — név szerint füleki, lévai, ózólyomi és korponai katonák - szinte elképzelhetetlen terhekkel, fenyegetésekkel, taxatiókkal és szokatlan, jogtalan adókkal, sőt majdhogynem naponkénti verésekkel sújtanak bennünket" (30. sz. dokum.). Még kifejezőbb a jászapáti bírák 1676-ban a kamarához írt panasza: „a hitünk ellen támadott rebellisek és a természet szerint való török nem bánik oly kegyetlenül velünk, mint ő felsége katonái, mely miatt úgy el is fogyatkoztunk ... egész tartományunk keservesen szenved ... Kegyelmetek kegyes oltalma az ilyen dolgokat meg nem előzi, el kell pusztulnunk" (52. sz. dokum.). A települések azonban nemcsak panaszkodtak, kértek, hanem önvédelmüket is tovább erősítve az 1630-as évektől egyre szervezettebben fordultak szembe az otthonaikat feldúló, barmaikat elhajtó katonákkal, követelőző vasatlan rabokkal, kóborló hajdú „talpasokkal". S érthető is, hogy a parasztvármegye keretében kifejtett ilyen irányú tevékenységükről s önvédelmi szervezetükről - melyekről részletesebben a 29. sz. dokumentum jegyzeteiben írtunk - szintén összeállítható egy forráscsoport (19., 23., 25., 29., 34., 41., 46. sz.). Gyűjteményünkben jelentős számú ún. egyezség- és igazoló levél is található (2., 13., 16., 21—23., 46., 49., 54. sz.) Közülük is érdemes külön felhívni a figyelmet azokra a levelekre, amelyek adataiból kitűnik egyértelműen, hogy az iratot kibocsátó települések folyamatosan hiteles helyként is szerepeltek abban az időben. A következő csoportot az igazságszolgáltatással, vizsgálati, bizonyítási gyakorlattal kapcsolatos dokumentumok alkotják (14., 23., 29., 32., 37., 42., 43., 45., 47., 56., 60.). Külön megemlítjük az öt településről egybehívott bírák döntését tartalmazó iratot (43. sz.) s az egyik vagyonmegosztás bonyodalmainak anyagát (14. sz.), továbbá a határperekkel foglalkozó forrásokat (45., 56., 60. sz.). Igen sajátos részét képviselik válogatásunknak azok az iratok, amelyek a jászok közé települt szökött jobbágyok, szabadosok, armalista nemesek zaklatásairól, elhurcolásukkal kapcsolatos erőszakoskodásokról s mindarról szólnak, ahogyan a jász közösségek védték ezeket a személyeket, hogy ,Jcezek alatt és köztök lenni" maradhassanak (22., 27., 30., 36., 38., 39.). Nagyon fontosak a gazdálkodással, a határhasználattal, állattartással, iparral, kereskedéssel összefüggő források (26 db). Gazdag anyagukkal ebbe a csoportba is beso12

FEKETE Lajos: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása, Jászberény, 1968. 75. 186