Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

50. Músza budai pasának Ibrahim szultán nevében kiadott rendelete a hatvani kádinak Buda, 1640. szeptember 8-17. A tugrán: Ibrahim, Ahmed hán fia, mindig győzedelmes. Kádik és bírák mintaképe, az erény és igaz szó kincsesbányája, mollánk: Hatvan kádija — akinek szaporodjanak erényei! —, e magas szultáni rendelet vételekor a következő' szolgáljon tudomásodra: A hatvani mukátaához tartozó szultáni hász-falvak eminje, a jelen engedelmességet parancsoló rendelet birtokosa, a kortársak és egyenlők mintaképe: Halil — akinek növekedjék hatalma! — hozzánk jött és a következőket jelentette: Régi törvény, hogy a szultáni hász-falvak teljesen szabadok. Mostanában azonban a hatvani szandzsákbég a nevezett mukátaához tartozó szultáni hász-falvak rajaitól vérontás esetén vérdíjat és tizedet (dem u dijet ve ösr-i dijet) követel, s beleavatkozik más, privilégium alá eső adóikba, bírságszedésükbe (báduhavá) és más ügyeikbe is. Ezzel megrövidíti a kincstári jövedelmeket, s az emint is megkárosítja adóbérleti (iltizám) szerződésében. Tevékenysége arra is okot ad, hogy a hász-birtokok rájái elfussanak és szétszóródjanak. Ezt megakadályozandó, azért, hogy a mirliva e falvak ügyeibe a kánun ellenére semmiképpen ne ártsa magát, magas parancsomat kérte. Mivel a szultáni hász-falvak szabadsága régi törvény, megparancsolom, hogy amikor magas rendeletem hozzátok érkezik, nézzetek utána az ügynek. Ha a helyzet megfelel a jelentésnek, helytelen. Ne engedjétek, hogy a szultáni hász-falvak büntetéspénzeinek (dzsürm u dzsinájet), menyasszonyadójának (ruszum-i árúszáne), a [szökött] szolgálók előkerítése után járó jövedelmeknek (kul ve dzsárije müzsdegáneszi), a vérdíjtizedeknek (ösr-i dijet) és más bírságpénzeknek (báduhavá) szedésébe a szandzsákbégek, kethüdáik és vojvodáik, a ziámet- és tímár-birtokosok vagy bárki más beavatkozzék. Ehelyett azon legyetek, hogy ezeket az eminek szedjék be. Ha az ilyen hász-birtok rájái közül valaki főbenjáró bűnt követ el és ezért halált vagy csonkítást érdemel, az ítélkezés a kádi joga; csak miután ő bírósági végzést hozott, hajthatja végre a törvényes ítéletet az arra kijelölt személy az emin tudomásával, azon a helyen, ahol a vétkes bűnét elkövette. Másik bírósági körzetbe, más földre [a bűnöst] nem szabad elszállítani. A mirliva pedig az ítéletvégrehajtásért egy akcsét sem követelhet, ezt ne engedjétek. És ha beigazolódik, hogy az ilyen hász-falvak szabad adóiból [a mirliva és emberei] bármit elvettek, a megfelelő rendelkezés után hiánytalanul és azonnal adassátok vissza. Senkit ne engedjetek a seriat és a kánun, meg az e tárgyban kiadott nemes fetvák és uralkodói parancsom ellenére eljárni. Az ellenszegülőket csendesítsétek le, ha pedig valakit jelenteni kell, írásban jelentsétek. Ne engedjétek, hogy ebben az ügyben még egyszer panaszra kerüljön sor! így tudjátok, nemes kézjegyemnek hitelt adjatok! Kelt az 1050. év dzsemázi-ül-evvel havának utolsó harmadában, a jólvédett Buda városában. A hátlapon: Panasz (?). Bejegyzetetett. Magyarul: Vezér levele, hogy a bűnös emberekben a hatvani bék ne kaphasson. 74