Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)

fel, hogy az mi kegyelmes fejedelmünkéit nyomorúságos dolgainkban megtalálnák, locumtenens urunkott, ő nagyságátt találták meg, és nem adta tanácsul, hogy ő felségéit Prágában keresnék meg, mert minden dolgott ő felségére, Ernestus [Ernő] herceg urunkra hagyott volna. Az hercegeit megtalálván alázatosan könyörgöttünk, hogy az mi nagy nyomorúságunk megcsendesednék, ne jutnánk utolsó pusztaságra. Onétt a mi supplicatiónk ment az némett tanácsra, úgy értjök, hogy onnétt bocsáttatott Ti Kegyelmetek informatiójára. Annak okáért Ti Kegyelmeteknek Könyörgünk mint bizodalmas urainknak, megtekintvén az Istennek igazságátt és hazánknak naponként való pusztulásait, Kegyelmetek úgy informálja ő felségéit, hogy az mi lakóhelyünkben ne jusson ügyönk utolsó pusztaságra. Mely dolog történhetnék hazánknak, kiváltképpen penig Egernek nagy fogyatkozására, mely dolgott Kegyelmetek megértheti az mi alázatos supplicatónkból, hogy minden részében igaz. Az mi hazánkhoz való szeretetből ti kegyelmetek adjon módot benne, mihez tartsuk magunkott. Kitt mi Ti Kegyelmeteknek minden szolgálattal meg akarjok hálálni. Ez mellett Ti Kegyelmeteknek szóval is izentünk a mi atyánkfiátul. Isten tartsa meg Ti Kegyelmetekéit minden javaiban! Irtuk Berinben 21 Octobris 1587 Judex et jurati cives oppidi Jaáz Beryn et caeteri Philistei sacrae caesareae majestatis

2 Kétoldalas levél magyar és latin nyelven, pecsét nélkül. OL. E-213. Kamarai lt. Városi és községi pecséttel ellátott iratok, a/6, sz. doboz. - Jászkunság. Nemes és nemzetes uraink, nagyrabecsült pártfogóink, szolgálatainkat ajánljuk. Jászberény városának bírája és esküdt polgárai és ő császári fölsége többi jász (ti. alattvalója) locumtenens = helytartó (nádori helytartó) supplicatiónk = könyörgésünk 21 Octobris 1587 = 1587. október 21-én A levél szemléletesen rávilágít a jászok s egyben az egész Jászkunság elhagyatottságára, ami nem elsősorban annak következménye, hogy Rudolf király keveset törődött az országgal s a kormányzást Ernő főhercegnek adta át, hanem, hogy 1562-től a nádori tisztség betöltetlen maradt, tgy a jászkunok ügyeinek nem volt igazán pártfogója, panaszos leveleik egyik helyről a másik helyre kerültek érdemi intézkedés nélkül. Pedig - mint határozottan írják - pusztulásuk ,,kiváltképpen Egernek nagy fogyatkozására" vezethet. Az igazságszolgáltatásnál fellebbezés esetén (nádor nem lévén) az ország nádori helytartójához fordulhattak. (GYÁRFÁS I. 1885. 141.) 240