Hegyi Klára; Botka János: Jászberény török levelei; Latin és magyar nyelvű források a Jászság XVI-XVII. századi történetéhez - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 11. (Szolnok, 1988)
kalmazására való hajlam, a bonyolult érdekek összeegyeztetésére való képesség. S még az is, hogy mindezek gyakorlati érvényesülése párosult náluk nagyfokú igazságérzettel, mindig a törvényességre törekvő felfogással, a felelősség vállalásával és nem utolsósorban bátor emberi tartással, melytől nem volt idegen az ellenség tisztelete sem. Természetesen ezek az emberek sem voltak hibátlanok, ahogyan forrásaink erre is rámutatnak, miként az előző, de semmiképpen nem túlzó megállapításokra is. Szorgalmuk, okos élniakarásuk a példa erejével hat ma is az életükről kutatók és olvasók között. A dokumentumgyűjtemény fontosabb formai jellemzői Válogatásunk a forrásokat időrendben, sorszámmal ellátva tartalmazza. Mindegyiket szerkesztett cím vezeti be, tömörítve a közölt irat lényegét. A címet a forrás keletkezésének dátuma, majd ezt maga a dokumentum követi. Végig arra törekedtünk, hogy lehetőleg minden iratot teljes szöveggel és a lehető legnagyobb pontossággal közöljünk. A latin nyelvű iratokat, illetve a latin részeket is mindenre kiterjedően, pontos fordításban ismertetjük. A közreadott szövegből történt kihagyásokat szögletes zárójelbe fogott három ponttal jelöljük, magyarázatul a szöveg közé tett saját megjegyzéseinket pedig szögletes zárójellel választjuk el az eredeti részektől. A betűhíven történő közlést csak kevés dokumentum esetében választottuk (13., 15., 19., 55.). A többi magyar nyelvű iratot a MOE szabályzatában 13 foglaltak szerint közöljük, mai helyesírással, de a kiejtésbeli sajátosságok megtartásával. A személy- és családneveket, valamint a határneveket minden esetben az előforduló alakban szerepeltetjük. A források után azok archivisztikai jellemzését adjuk meg (terjedelem, eredet, formai megjelenés, pecsételési mód stb.). Itt utalunk az előforduló kihagyásokra, közöljük az irat hátoldalán található feljegyzéseket, s leírjuk a pecséteken látottakat. Ezeket követi a dokumentum pontos levéltári jelzete. Majd az irat latin nyelvű kifejezéseit és azok fordítását közöljük az előfordulás sorrendjében. A latin mondatokat és hosszabb részeket - a jelzetelési gyakorlat szerint - a jelzetszám után magyarul szerepeltetjük. A terjedelmesebb latin szövegrészek már közvetlenül magyar fordításban kapnak helyet a forrásban, az ilyen eseteket az iratmeghatározásnál mindig jelezzük. Végül csaknem minden dokumentumhoz egy hosszabb-rövidebb ún. magyarázó jegyzet kapcsolódik, segíti annak értelmezését, felhasználását, s ahol szükséges, utal a forrást már hasznosító irodalomra is. A magyarázó jegyzetek mondanivalója több esetben kapcsolódik bevezetőnk anyagához, ugyanakkor ez a bővebb mondanivaló egy részletezőbb bevezető szükségességétől föl is menti a szerzőt. Magyar Országgyűlési Emlékek Sorozat Forráskiadási Szabályzata, Századok, 108. évf., Bp., 1974. 2. sz. 436 475. 188
