Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 10. (Szolnok, 1987)
TÁJÉKOZTATÓ FORRÁSKIADVÁNYUNK HASZNÁLATÁHOZ Összeállításunk két fő részből áll: A tíz alpontra bontott községtörténeti vázlatból és a hozzá csatlakozó forráshivatkozásokból, valamint a négy fő korszak szerint csoportosított, kiegészítő és magyarázó jegyzetekkel ellátott forrásokból. A községtörténeti vázlat szerkezete a Szolnok Megyei Levéltár által publikált „Adatok Szolnok megye történetéből" c. kiadványban követett megoldással azonos. (Az I. kötet Tóth Tibor és munkatársai szerkesztésében 1980-ban jelent meg; a II. kötet, amelyben Öcsöd is szerepelni fog, rövidesen elkészül. Abban az itt nyújtott részletesebb vázlatnak csak a kivonata kaphat helyet, terjedelmi okokból.) Az egyes dokumentumokhoz fűzött jegyzetekben a bevezető áttekintés adatait — néhány ki nem kerülhető esetet nem számítva — nem ismételtük meg, a közreadott iratokat viszont felhasználtuk a vázlat összeállításához. A források őrzőhelye a legtöbb esetben a Gyulán működő Békés Megyei Levéltár (BML). A válogatás során leginkább Öcsöd község 1715—1950 közötti közigazgatási fondjait igyekeztünk kihasználni. Az öcsödi községi iratok hiányait a BML-ban található különböző megyei és járási igazgatási és szakhivatali fondokból pótoltuk. Néhány fontos esetben az egykorú nyomtatott forrásokból vettünk át szemelvényeket. Az 1950 utáni évtizedre vonatkozóan a Szolnok Megyei Levéltárban (SZML) őrzött öcsödi tanácsi fond anyagát aknáztuk ki. Jelzeteinkben csak teljesen közérthető rövidítéseket alkalmaztunk, illetve nem rövidítettünk. A dokumentumok szerkesztett címeivel a közölt irat lényegét kívántuk kiemelni, s ezzel a használatot megkönnyíteni. A közlés során az 1919-ig terjedő időszakig megőriztük a korjellemző egykorú helyesírási sajátosságokat, szokásokat, így a nagybetűs szókezdés előforduló eseteit, a c írásának változásait (tz, ez), az egybeírás-különírás következetlenségeit, a magánhangzók nyújtásának a táji ejtésre következtetni engedő formáit, a személynevek és földrajzinevek írásában mutatkozó változatokat. 1919-ig csak a nyilvánvaló hibákat (betűkimaradás) javítottuk ki, ide értve a központozás időn8