Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 10. (Szolnok, 1987)

elhúzódó úrbéri per, továbbá a rendkívül magas adók, a gyakori közmunkák terhei foglalkoztatták legtöbbet az öcsödieket. A hétszemélyes tábla úrbéri végítélete nagyon hátrányos volt: a község kevesebb legelőt kapott, mint amennyit a per előtt a földesurak (a Wodianer és a Podmaniczky-család) ajánlottak.

35 Az abszolutizmus gyengülése idején, 1861 nyarán kisebb népmozgalom távolította el az osztrák rendszert kiszolgáló jegyzőt.

36 Az Alföldet sújtó 1863. évi tragikus aszály idején az öcsödi nincsteleneket a közvetlen éhhalál fenyegette. A hatósági kölcsön és a gyengén fizetett ínségmunka lehetősége megkésve érkezett: közel ötszáz szegényember 1863/64-ben még télen is a Tisza töltésén dolgozott, hogy valamennyit keresni tudjon.

37 Az 1867-es kiegyezés körüli esztendőkben a lakosság minden rétegét az elégedetlenség, az ellenzéki magatartás hatotta át: A módosabb parasztok az adók miatt, a kisföldűek és a földmunkások a nehéz megélhetés és a községvezetésből történt kiszorításuk miatt voltak csalódottak. Ilyen szemlélettel, az 1868-ban alakult öcsödi demokrata kör

38 révén került kapcsolatba az öcsödi nép a forradalmi demokrata Táncsics Mihállyal. A kör már 1867 végén tiszteletbeli elnökévé választotta az emigrációban élő Kossuthot

39

, 1869 tavaszán pedig az orosházi választókerületben — ahová a községet besorolták — jelentősen elősegítette az ősz Táncsics megválasztását.

40 Táncsics lapja egy öcsödi földműves kortesversét is közölte.

41 (A községnek 1869-ben mindössze 167, 1872-ben 160 lakosa rendelkezett szavazati joggal.

42

) Táncsics nagy odaadással küzdött választókerületének érdekeiért. 1871-ben többek között az öcsödi parasztok elleni igazságtalan árverések miatt interpellált a parlamentben.

43 A „vörös republikánus" 1870-ben látogatta meg Öcsödöt, baloldali programjának ismertetése végett. Beszámolójában elismeréssel ír a község népéről.

44 Az 1872-es választáson az urak összefogása ellen Táncsics nem tudott győzni.

45 A negyvennyolcasság paraszti értelmezése szerinti ellenzékiség a századfordulóig megmaradt az öcsödiek szemléletében, bár egyre inkább csak szavakban. 1890-ben a helyi Függetlenségi Kör javasolta Kossuth díszpolgárrá választását, a községi képviselőtestület azonban formai indokokra hivatkozva nem tárgyalta.

46 1896. május 9-10-én nagy fénnyel ünnepelték meg a milleniumot: négyezer ember vonult ki a község pénzén tartott közlakomára a Révlapos rétjére.

47 A község a dualizmus időszakában végig a túlnyomórészt negyvennyolcas, majd Justh-párti ellenzéki képviselőket választó orosházi választókerületbe tartozott. A századforduló után a választójogosultak száma emelkedett ugyan (1910: 696, 1913: 713, 1918: 860), de a vagyontalanok továbbra sem szavazhattak. A kiegyezés utáni fellendülés Öcsöd életében csak kisebb változásokat hozott. Már 1862-ben állandó fahidat akart építtetni a község a csupán kis forgalomra képes körösi rév helyett, de nem kapott rá engedélyt, mert a hídvámszedés földesúri jog volt.

48 1876-ban a lakosságra kivetett költségből — a Körösön felvontatott szálfákból — elkészült az állandó fahíd.

49 Ezt 1896-ban váltotta fel az állami beruházásként épült és 1944 őszéig szolgáló vashíd.

50 Visszavetette Öcsödöt a fejlődésben, hogy nem sikerült vasutat kapnia. A meg nem valósult tervek és törekvések: 1873-ban a község önként felajánlotta a szükséges területet a Szajol—Öcsöd— Makó—Temesvár vonalhoz;

51 1895-ben a Cibakháza—Öcsöd—Szarvas

52

,1903—1905-ben a Me15