Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 10. (Szolnok, 1987)

46. 1910—1912 József Attila Öcsödön 1937 tavaszán írt önéletrajzában a költő így emlékezik az Öcsödön töltött gyermekévekre: „1905-ben születtem, Budapesten, görög-keleti vallású vagyok. Apám — József Áron — három esztendős koromban kivándorolt, engem pedig az Országos Gyermekvédő Liga Öcsödre adott nevelőszülőkhöz. Itt éltem hét éves koromig, már akkor dolgoztam, mint általában a falusi szegénygyerekek, — disznópásztorkodtam. Hét esztendős koromban anyám — néhai Pőcze Borbála — visszahozott Budapestre s beíratott az elemi iskola II. osztályába. Anyám mosással és takarítással tartott el bennünket, engem és két nővéremet. Házaknál dolgozott, odajárt reggeltől estig s én szülői felügyelet nélkül iskolát kerültem, csibészkedtem. A harmadikos olvasókönyvben azonban érdekes történeteket találtam Attila királyról és rávetettem magam az olvasásra. Nem csupán azért érdekeltek a hun királyról szóló mesék, mert az én nevem is Attila, hanem azért is, mert Öcsödön nevelőszüleim Pistának hívtak. A szomszédokkal való tanácskozás után a fülem hallatára megállapították, hogy Attila név nincsen. Ez nagyon megdöbbentett, úgy éreztem, hogy a létezésemet vonták kétségbe. Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése azt hiszem döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élmény vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré, aki meghallgatja mások véleményét, de magában fölülvizsgálja; azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják." Fiatalabb nővérével, Etussal együtt került Öcsödre. Egy ugyancsak 1937ben kelt írásában (Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben) írja még: „Öcsödön rossz volt. Kellett volna két kis ló, kis eke, kis ház, kis kutya, kis csikó, kis kasza, kis búza — minden arányosan hozzám, mint ahogy minden arányos volt a nevelőapámhoz." A helyi hagyományok egyik első felderítésére 1955-ben Kisfaludi Sándor, a szolnoki Megyei Könyvtár akkori igazgatója vállalkozott. A Jászkunság 1955. évfolyamában „József Attila nyomában Öcsödön" című cikkében többek között az alábbiakat olvashatjuk: „Öcsöd, Arany János-utca 5. Kis fehérre meszelt ház. Vaksi ablaka a rétre, és a mögötte húzódó szántóföldekre bámul. Mert az Arany János-utca tulajdonképpen nem is utca, hanem sor a község keleti szélén. A régi léckerítésen át szűk udvarra látni. Az ajtótól balra, közvetlenül a kerítés mellett félig beomlott kút, talán nem is használják. A pitvaron át földes szobába jutunk. Berendezése egyszerű: a bútorok nem tíz- és húszévesek. A falon nagyméretű olajnyomat az aradi tizenhárom vértanú-tábornok képével; az előtérben Damjanich délceg alakja lóháton. A ház végéhez ragasztva nagyobbfajta ólnak beillő istálló. Valamikor — állítólag — három ló is állott benne. A ház ilyenformán semmiben sem különbözik ezer és ezer más falusi házikótól, egy idő óta mégis többen és többen térnek be udvarára, sőt 1955. 104