Szabó Ferenc: Öcsöd története dokumentumokban 1715-1960 - Szolnok megyei Levéltári Füzetek 10. (Szolnok, 1987)

április 10. óta bizonyosan minden arramenő megáll egy pillanatra a kerítés mellett: elolvassa az emléktábla felírását, mely azt hirdeti, hogy ebben a házikóban töltötte keserves gyermekségének három szomorú évét József Attila, a magyar proletariátus mindmáig legnagyobb költője. A falusi kis házban Gombai Ferenc lakott családjával. Nem tartozott a módosabb gazdák közé; hat holdat bérelt, és azt művelte. A gyerekek egymásután elkerültek a háztól: 1906-ban férjhez ment a lány is. Egyedül maradt a két szülő, és ekkor ötlött fel a gondolat, hogy menhelyi gyereket kellene vállalni. így került Öcsödre József Attila és Etus nővére. Emlékeznek az egykori Gombai-házban a kis menhelyi gyerekre. Hogyne emlékeznének! Persze arra emlékeznek, hogy az istállóban nem is lehetett annyi hely, melyen akár gyermeknek való hálóhelyet lehetett volna berendezni. Ellenben megmutatták a szoba földes padozatába építve, az ágy alatt azt a két lécet, melyen egy fiókszerűséget lehetett ki-behúzogatni. Ebben a „fiókban" vetettek volna puha, meleg ágyat a kis József Attilának. Arra is emlékeznek, hogy a költő 21 éves korában levelet írt nevelőszüleinek, mely Gajdosné fogalmazásában körülbelül így hangzott: „Kedves nevelőszüleim! Nagyon köszönöm, hogy annak idején annyit hajtottak a tanulásra, mert — íme — író lettem, csak az a baj, hogy nem veszik át a verseimet." A levelet sokszor megsiratták, csak éppen nem őrizték meg, és most sehol nem találják. Emlékeznek, de ez az emlékezés már nem jutott el odáig, hogy legalább egy fényképet őriznének a költőről. Hogy a gazda kegyetlenül meg-megverte a kis árvát, — ez bizony rágalom, mert az öreg Gombai nagyon jólelkű ember volt... Maga József Attila megírta, életrajzírói is megemlítik, hogy öcsödi évei alatt a falusi szegény gyermekek életét élte. Néhányan emlékeznek még a községben rá, hogy játszottak együtt a réten, vagy a „ligetben", hogy őrizték együtt a disznót. Ennél több azonban nem igen került elő. Felkerestük néhány ma is ott élő volt osztálytársát, — vannak még vagy 15-en — akikkel az elemi iskola I. osztályába járt, de ki emlékeznék vissza 44 év távlatából a 3237. számú menhelyi gyerekre, aki semmiben sem különbözött még akkor a váncsodi iskolába — az iskolai anyakönyv tanúsága szerint — szép számmal járó lelenctársaitól.Páczai Mihály tanító úr nem él már, de az anyakönyv megvan, és nem egy érdekes adalékkal szolgál. Az első sor rögtön meghökkenti az olvasót. Különös játéka a véletlennek —, önkénytelenül a „nomen est omen" jut eszünkbe — hogy ez az első sor csupán ezen az egy oldalon, nyomdai hiba miatt, így hangzik: „A tanító(!) neve: József Attila". A nyomdász nem tudhatta, hogy csak egyetlen hibát követett el: kissé korán adta ezt a megtisztelő címet József Attilának . .. A mulasztás rovatai üresek ugyan, de az érdemjegyek évközi alakulása mégis arra utal, hogy József Jolánnak volt igaza, amikor azt írja, Attilát alig-alig engedték el az iskolába. Nyilván ezt bizonyítja a szorgalom karácsonyi l-es jegyének romlása, valamint az, hogy Attila számtanból nem mutatott fel valami jó eredményt. A „folyékony olvasás"-ból azonban — a bizonyítvány szerint is — nem tartozhatott a rossz tanulók közé. Ebben nagy része van az emlékezetes kalendáriumnak, melyet Attila még Budapestre visszatérve is betéve tudott. A Gombai-család emlékezete szerint a kalendáriumból analfabéta nevelőszülőinek kellett felolvasnia. A könyv bő részleteket tartal105