Vincze Sándor: Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958-1973 - Levéltári Füzetek 5. (Szolnok, 1978)
- 60 Mivel szakközépiskoláink csak fokozatosan fejlődtek fel, e másfél évtizedben még végzettjeink döntS többsége gimnazista volt /71»9 $/. Gimnazistáink és növényvédő-gépész szakközépiskolásaink még nagyobb arányban voltak továbbtanulóink között /78. ábra/, 15 éves átlagban továbbtanuló középiskolásaink 62,5 $-a fizikai dolgozó gyermeke volt. Ez ugyan elmarad attól az aránytól, amilyen mértékben végzettjeink között voltak /79. ábra/, mégis jelentós eredmény, hiszen megyei átlagban 1972/73-ban továbbtanulásra felvett tanulóinknak csak 57,7 %-a. volt fizikai dolgozó gyermeke. /Országos átlagban a hasonló arányszám csak kk t 0 %./ Tagadhatatlanul jelentős továbbjutási aránydifferenciát fejez viszont ki, hogy a fizikai dolgozók gyermekeinek csak 30,0 %-&, a nem fizikai dolgozók gyermekeinek ^3,2 %-a jutott el a felsőoktatási intézményekbe a végzettek közül. Továbbtanuló középiskolásaink 51,6 #-a fiu volt, noha a végzettjeinknek csak 37,9 #-a volt fiu /80. ábra/. Ez ugyan magyarázható azzal részben, hogy a fiuk szakközépiskolája magas továbbjutási arányt, a lányokat döntő mértékben tartalmazó szakközépiskola viszont alacsony továbbjutási arányt biztosított, de ez a nemek szerinti különbözőség a gimnáziumban is érvényesült /80. ábra/./Ha nem is olyan élesen mint a két szakközépiskolában./ Itt is feltűnőbb a továbbjutási aránydifferencia abban a megfogalmazásban, hogy a végzett fiuk 46,1 #-a, a lányok 26,4 #-a jutott tovább /a gimnáziumban e számok: 47,5 # Hl. 30,6 %/. /Lásd: 36. tábla./ Ugyanilyen különbözőségek érvényesültek a tanulási körülmények szerinti megbontásban is /8l. ábra/. A helybeliek és a kollégisták jutottak magasabb arányban be a felsőoktatási intézményekbe. A bejárók és albérletben lakók /utóbbi számszerűen keveset jelent, megbízhatósága tehát e megállapításnak csekély/ viszont jóval alacsonyabb arányban nyertek felvételt. A 81. ábra jól szemlélteti, hogy mig gimnazista továbbtanulóink jelentős része /63,5 %-*/ helybeli tanuló volt az utóbbi másfél évtizedben, addig szakközépiskolás továbbtanulóink között a kollégisták dominálnak /51,0 %/. E mögött azt kell látnunk, hogy volt egy jelentős időszak ez alatt, amikor a gimnazisták szinte teljesen kiszorultak a kollégiumból /29-30. ábra/. Pedig adataink szerint a kollégium többet jelentett a továbbtanulás szempontjából a gimnazistáknak mint a szakközépiskolásoknak. Ezt mutatja a 81. ábrának az az adata, hogy a kollégista szakközépiskolások nem jutottak a végzettek közti számarányuknak megfelelő mértékben tovább, a kollégista gimnazistáknál pedig ez éppen fordítva volt. /Bár nem nagy a különbségi/ Ugyanezen az ábrán az együttes adat mutatja, hogy a szakközépiskolás tendencia érvényesítette hatását, s végső soron a kollégisták kissé számarányuk alatt jutottak el a felsőoktatási intéz ményékbe. A területi szakmai iskoláztatási funkció teljesítése tehát szintén egy tényezővé vált az iskola össz-továbbtanulási arányának csökkentésében. Mert, ha a kollégium nagyobb mértékben állhatott volna a gimnazisták rendelkezésére is /de ehhez kisgimnáziumok helyett nagyobb kollégiumok és nagyobb iskolák kellettek volna/, több továbbtanulót produkált volna, and. növelte volna az iskola továbbtanulási eredményességét is. Igen taiulságosan igazolja a 81. ábra adatrendszere a bejárók hátrányos helyzetét is, mert alacsonyabb mértékű továbbjutásuk mögött feltétlenül ezt kell észrevennünk. Ugy mutatják az adatok, hogy a felvett-végzett arányban a különbözőségeket a végzett iskolatípus, a tanulási körülmények, a nemek szerinti és származás szerinti különbözőségek ebben a rangsorban idézték elő. A három iskolatípus végzettjei közül a giamazisták nyertek legmagasabb arányban felvételt egyetemekre /l5,6 %/. A növényvédősök magas felvételi arányát viszont az egyéb felsőoktatási ' intézmények /főként mezőgazdasági szakirányú főiskolák/ biztosították. Ezek között ez az iskolatípus vezet jelentősen /33,6 #/'.
