Vincze Sándor: Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958-1973 - Levéltári Füzetek 5. (Szolnok, 1978)
1931-ben emeletet húztak a földszintes épületre, 80 tanuló részére bővítették ki az internátust, aminek jelentős szerepe volt abban, hogy a megnövekedett vidéki bázisra alapozottan az iskola további népesedési korszaka következett, amit csak még fokozott, hogy a tömegesebb vonattal bejáró tanulói réteg is ezekben az években alakult ki /12. ábra/. Az iskola vidéki vonzása /főleg 1928/29-hez képesti/ igy növekedett, s jobban koncentrálódott a Kél-Kápolna-Dévavénya vasútvonal mentére /k. ábra/. Ez utóbbi körülmény a leglényegesebb tényező abban, hogy az iskola 1933/3^-ben már lényegesen konoentráltabb tanulói bázisterülettel rendelkezik mint 1898/99-ben /lh. ábra/. /7/ Az iskola részére is a felszabadulás, majd a fordulat éve hozott tartalmilag gyökeresen uj lehetőségeket, 1948-ban államosították a gimnáziumot. E tanévtől alakult ki a négyosztályos gimnázium /1948/^9-ben még V-VTII., 19^9/50-től kezdődően már I-IV. osztályokkal/, s az országosan kibontakozó kulturforradalom hatésára az iskola tanuló létszáma erőteljes növekedésnek indult. A növekedési folyamattal együttjárt az iskola, szerkezetének átalakulása is; a "kalszszikus" gimnázium 50 í-ban szakközépiskolává vált /19« ábra/. Tanulságos volna az 19^8-1958-as időszak vizsgálata is. Ekkor azonban nem voltam anynyira forrésközelségben, hogy az adatgyűjtést, elemzést erre az időszakra is kiterjeszthettem volna. Tahuja voltam viszont már azoknak a jelentős közoktatáspolitikai intézkedéseknek, melyekre az 1956-os ellenforradalmat követő konszolidáció után került sor, amikor jórészt a már jóval korábban kialakult közoktatáspolitikai törekvéseket is valóra lehetett váltani. Ez a kor /1958-1973/ is, melyben egyébként az iskola szerkezetének módosulása is bekövetkezett, a magyar közoktatás egyik nagy változásának nem kevés buktatót is tartalmazó időszaka, melynek határét két alapvető pártdokumentum, az 1958-ban kiadott művelődéspolitikai irányelvek és az 1972. júniusi oktatáspolitikai határozat alkotja. Olyan korszak ez, amelyben a középiskolai képzéssel szemben világszerte uj igényeket vetett fel a gazdasági-társadalmi fejlődés, amikor a középiskola mindenütt az iskolarendszer legproblematikusabb szakaszává vált. Nálunk is társadalmi szükséglet lett, hogy minél több tanuló középfokú képzésben is részesüljön. E szükségletnek a teljesítését - a gazdasági és egyéb feltételekkel nem egészen számolva - még vezető körökben is viszonylag rövid idő alatt elérhetőnek tartottált. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy az uj igényeket kielégítő, széles tanulói tömegeket képző középiskola képzési struktúrájának és tartalmának is meg kellett változnia. Ninos különösebb csodálkozni való azon, hogy a közoktatáspolitikai vezetés - bár felismerte a kor támasztotta uj igényeket - gyakran hozott elsietett, a feltételekkel nem számoló intézkedéseket, melyeket rövid idő alatt korrigálni kellett vagy vissza is kellett vonni. A középiskolai képzés eme ellentmondásokon, sokszor konfliktusokon, zavarokon keresztül történt - mégis kedvező irányú - fejlődését, a társadalom igényeihez való egyre jobb alkalmazkodását követtem nyomon iskolánk konkrét példáján. Tudom, éppen a kellő távlat hiánya csökkentheti leginkább e munka értékét, ám az is célom volt, hogy a felsőoktatásra felkészítési funkció teljesítésének változására ható tényezők elemzésével operativ iskolavezetési célok meghatározáséhoz nyújtsak segítséget. Nem lényegtelen szubjektivitásra hajlamosító körülmény, hogy a vizsgált időszakban - egészen pontosan 1957. augusztus 15. és 1973. december 15. között - kezdő pedagógusként pályafutásom az iskolával kapcsolatos kollégiumhoz /1957-61 között nevelőtanérként, I96I-67 között kollégium igazgatóként/ majd az iskolához /1967-69 között középiskolai matematika szakfelügyelőként, 1969-73 között igazgatóként/ kapcsolódott, s a 19^5-53-as években az iskola tanulója voltam. Ezt a körülményt a matematikai statisztika egzakt módszereinek alkalmazásával igyekeztem oldani, s az eredmények interpretálásában is a lehető legmaximálisabb objektivitásra törekedtem.