Vincze Sándor: Az iskolareform hatása a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban 1958-1973 - Levéltári Füzetek 5. (Szolnok, 1978)

Az iskola, melynek közelmúltja bizonyos szempont szerinti áttekintésére és értékelésére vállalkoztam, egyike az Alföld kisvárosi települtségéhez képest nagy hagyományokkal rendelkező középfokú intézményeinek. Gimnáziumi múltját hivatalosan a város újratelepülésének időpontjától, 1717-től számítják. Valós kialakulásáról azonban talán többet tárnak fel az alábbi sorok: "... A vármegye keleti részében, a református lakosságú,népes, nagyhatáru városokban református latin iskolák keletkeztek. Ez iskolák eredete visszanyúlik a XVTI. sőt XYI. szd. világába, s a város lakosságának református hitre való térésével egyidősek. Múlt és tradíció szempontjából tehát messze túlszárnyalták a nyugati vidék iskoláit." /l/ /l. ábra/ "Ez intézetek között legfejlettebb volt a több mint ^00 éves múltra visszatekintő mezőtúri református gimnázium... Körülbelül egyforma fejlődésen ment át a Nagykunság két jelenleg fennálló középfokú intézete, a karcagi és kisújszállási református reálgimnázium. Mind a kettő csaknem két évszázadon keresztül partikuléja volt a debreceni anyaintézetnek, ahonnan rektorait, majd praeceptorait is kapta." /2/ A kisújszállási gimnázium l86l-ig négy osztállyal, 1863-tól már hat osztállyal működött, mig 8 osztályos "főgimnáziummá" mai épületének éppen 80 évvel ezelőtti átadásával /l89^. szeptember 12./ vált. Az iskolának - mely az uj feltételek adta lehetőségeknek megfelelően az 1897/98-as tanévre népesült be - /amikor egyébként Móricz Zsigmond VII, osztályos diákja volt/ jelentős súlya lesz Jász-Nagykun-Szolnok és kisebb mértékben Bihar megye iskolarendszerében /2, ábra/. A korabeli gazdasági-társadalmi rend által determinált művelődési viszonyok között sok is az adott területen ennyi középiskola, s a megfelelő szintű benépesítésért valóságos "létért folyó küzdelem" indul meg közöttük, amely lényeges tényezője további fejlődésüknek, "E három, legutóbb tárgyalt református intézet főleg a XIX. szd. folyamán fejlődés tekintetében alig különbözött egymástól, földrajzi fekvésük következtében pedig szinte teljesen saját városuk tanulnivágyó szülötteire voltak utalva, a vidék látogatottságára, egymáshoz való közelségük miatt nem számíthattak... Mindegyik város ragaszkodott intézetéhez, és bármilyen megerőltetésébe került is, egyik sem tudott lemondani iskolájáról, így történt, hogy aránylag közel egymáshoz, Mezőtúron, Kisújszálláson és Karcagon /itt az első érettségit az 1907/8-as tanév után tartották - a szerző megjegyzése/ teljes 8 osztályos főgimnázium fejlődött ki, és áll fenn ma is." /3/ Nem csoda tehát, hogy az iskola számára az uj épület birtokbavételétől kezdve alapvető kérdés, hogy mellette megfelelő.méretű bentlakásos intézmény is kialakuljon, amit a korabeli báli meghívó is dokumentál /ll. ábra/. Ezek az erőfeszítések, amelyek mindig /ma isi/ felerősödtek, ha a /3/ alatt emiitett helyi tanulói bázis meggyengült /pl. a századfordulót követő években, 1910/11 után, az 1929/30-at megelőző tanévekben, az 19^0-es évek elején /12. ábra/, többszöri "elvetélés" után csak 1929-ben hoztak szerény eredményt, "A gazdasági helyzet fokozatosan romlik, közeledik a nagy gazdasági világválság. Ennek tükröződéseként az iskola létszáma csökkenésnek, indul. Az 1924/25-ös tanévi 311-es létszám az 1928/29-es tanévre egyenletesen 238-ra csökken." /k/ /12, ábra/ A helybeliek arányszámát a benépesülés tanévétől 1915/l6-ig sikerült növelni, E tanévtől 1928/29-ig mér csak e magas arányszám tartása sikerült /l3. ábra/, /Egyébként az alacsony létszámmal működő algimnáziumi és annak a három tanévnek a kivételével, amikor általános iskolai osztályok is tanultak az iskolában /l9^5/^6 - 19^7/48/ sem előbb sem azóta sohasem volt ilyen magas ez az arányszám,/ Nyilvánvalóvá lett, hogy a vidéki tanulói bázist kell erősíteni, "így - érthetően - az iskola kapacitása szempontjából létkérdéssé válik az internátus alapitása. Persze az adott kor gazdasági lehetőségei a megoldás módját is körvonalazták," /5/ A korabeli forrásmunka szerint: "Nem is gondolhattunk hatalmas, díszes középületnek emelésére, hanem megelégedtünk egy külsőre nézve egyszerű, földszintes, nem is uj csak átalakított, de a nemes oélt megfelelően szolgáló intézmény létesítésével." /6/