Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

3. Az Alsó-Tiszazug ^^^^'^^2!^—

s

3°^-^^h^S^!!^—l^^^-—^?I}— 0703-J71J_)_ A felszabadító harcok után Kürt és Sas elbujdosott lakói hamarosan visszaszivárogtak. Különösen a budai kamarai adminisztraturátől 1700-ban 3 év? adómentességet szerzett Kürt megerősödése szembetűnő'. Ebben az évben már kb. 200 lélek lakta a községet. 1701-ben a szolnoki harmincados (adótiszt) becslése szerint 150 holdat tett ki őszi és tavaszi vetésük s kb. 100-200 szekér szénát takarítottak be, az elavdult táj szinte kimeríthetetlennek látszott. A harmincados még 50 akó évi bortermést is számításba vett, ami a szőlőtermelés folytatására 75) mutat. Feljegyezte az adótiszt a szárazmalom évi 70 forint jövedelmét is. A hazatelepedés negyedik évében, amikor letelt a kürtiek "telepítési szabad éve", vagyis a három évi adómentesség, sor került a rendszeres állami és úrbéri járulékok megállapítására. Am, mint az egész Alföldön, a lakosság alig vergődött zöldágra, mikor kezdetét vette a Rákóczi-féle JzabadságÍTarc_. Ennek hire u gyorsan eljutott a vidékre, ahol fogékony lelkére talált Rákóczi szózata. A felkelés hirére a kürti lakosok már 1703 júliusában agyonverték a gyűlölt-kincstári uradalmi tiszteket. A nagy feltűnést keltő esetre még a kecskeméti tanácsban is hivatkoztak, midóVi jobb belátásra intették a Koháry - uradalom tisztjeit. 1703 szeptemberében Szolnok vára a kurucok kezére került. A következő év tavaszán a felkelés el fojtására az uralkodóház kezében készséges eszköznek bizonyuló szerb csapatok ("rácok") rabolva, pusztítva vonultak fel az Alföldre. Elvonulásuk után az ellenük küldött kuruc seregek Bakó István és Dák Ferenc kapitányok vezetésével néhány hónapig Kürtön és Sason állomásoztak, mig 1705 nyarán a második szerb támadás is bekövetkezett. Ezt a vidék valószínűleg 77) elkerülte. 1706-ban Rabutin szerb tábornok hirhedt hadának pusztításait viszont már csak a "császár hűségére meghódolt" Kürt élte tul. Szel evény néhány lakója -53-