Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

A XI. század folyamán a környékbeli értékes királyi háiászóhelyek (Ság, Alpár, Halász, Ug) mind egyházi kézre jutottak. I. László idején került az egri püspök birtokát« a mai Csépa határában levó'két halastó is : Nagyhoszutho és Kerektou. A XI—XII. századból a fenti alsótiszazugi településeken kívül mások­ról, sajnos, nincs adatunk. Régészeti lelet is nagyon kevés került ebbó'l a kor-. ból, mindössze a Csipsárpart ll-ön talált tárgyak alapján következtethetünk még 66) kisebb, eddig ismeretlen nevű telepre. A terület tehát a XI—XII. századbon részben a Bor-Kalán nem birtoka, na­gyobbrészt pedig egyházi és kirólyi birtok volt. A vidéken apró falvakban (40-80 fos) különféle jogi helyzetű emberek, fóként halászok és kenyéradó szolgák (udvarno­kok) éltek. (Az udvarnokok a király? birtok földhöz kötött jobbágyi lakossága.) A környék legjelentősebb települése a templommal és pappal biró Ság volt. A la­kosság életében nagy jelentősége volt a halászatnak. Halban gazdag tavak, holtágak és erek sokasága jellemezte a tájat. Áradások alkalmával eló'fordult,hogy ingyen sem kellett a hal. Sokszor sertéseket hajtottak a mocsarakban, mélyedésekben visszanő radt halakra. Igy hizlaltak. Erre az idó're a halászat a korábbi gyakorlathoz képest sokat fejlődött. A halakat már tenyésztették is. A természetes halasokon kivül a folyókból ta­vakat rekesztettek. Ezeket a folyókkal csatornák kapcsolták össze, melyeken ke­resztül a friss vizet kapták. A felesleges viz az ellenkező'oldalakon zsilipek alkalmazásával vezetóaött le. Halászat eló'tt az összes vizet leeresztették, igy a halakat könnyen megfoghatták. Már hálókat is használtak. Az ilyen módon történt halászat (dugászás) emlékét őrzi IV. Béla egyik 1261 . évi e környékre vonatkozó oklevelében Ch^cj-n&Tak nevezett halas is. Ilyen halasok létre­hozása természetesen csak a folyamenti területeken volt lehetséges. A termékeny löszhátakon és az ártér szigetein pedig szarvasmarha-, ló-, juh és disznótar­tősra, tyúk és lud nevelésére nyílott lehetőség. A földmüvelés, ill. a búzater­melés korán megindult a vidéken. Erre mutat az ekék és kenyéradó, ill. búza­liszttel adózó szolgák említése 1075-ben és 1138-ban Sággal kapcsolatban. ín) A gyümölcstermelés kezdetéről az Ugon feljegyzett gyümölcsfák tanúskodnak. -23-

Next

/
Oldalképek
Tartalom