Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)
A pátens alapján az ország minden részén sor került az úrbérinek nyilvánított birtokok végleges "rendezésére", a közösen használt földek szétválasztására és végül a tagosításra, azaz a földesúr és a volt jobbágyok már meghatározott terjedelmű, de szétszórtan fekvó' földjeinek egy-egy tagban való kimérésére. Az Alsó-Tiszazugban a jobbágyfelszabadítás eló'tti időkben birtokrendezésre nem került sor. Az 1836. évi törvényhozás a legelő'elkülönítését elrendelte ugyan, de "ennek foganatja Kürtön, Sason, Ugon a legkisebb mértékben 8) sem volt." A nagyrészt legelők feltöréséből származó un. maradváryföldek esetében nem történt változás, azok telken kívüli állományként a jobbágyok 9) k ezen maradtak. Az 1853. március 2-án megjelent császári rendelet után a községek először a földesurakkal folytatott szabad egyezkedés utján próbálkoztak nagyobb területekhez jutni. Ez nem sikerült, és az egyenetlenkedések arra vezettek, hogy az ügyet az uraságok törvényes útra terelték. A földbirtokrendezési perek az 1856. február 2-án kiadott végrehajtási utasítás megjelenését követően még ugyanazon év novemberében el is kezdődtek. A szolnoki úrbéri törvényszék - helyszíni vizsgálatok alapján - a váltandó területeket Kürtön 27 1/4, Sason 13 1/2, Ugon 9 3/4 telekben állapította meg, az 1771 . évi urbárium értelmében hozzájuk tartozó kaszálókkal együtt. A szántó és kaszáló kiosztásával kapcsolatban vitára egyik községben sem került sor, bár megemlíthet jük,hogy Kürtön az uraság ellenkezése meghiúsította a község azon kérésének teljesítését,hogy a volt jobbágyi földek tagositva mérettesenek ki. Úrbéri földek 1771-ben (kh) Kiosztott földek 1857-ben (kh) szántó_ _j5ászáló __??^ n J'°_ _J5£??°[^ Tiszakürt: 739 270 820 325 Tiszasas: 374 117 405 162 Tiszaug: 242 84 318 117 Nagy érdeklődés és izgalom kisérte a mindeddig közös legelők elkülönítésének végrehajtását. Miután a községekben ősi időktől a legelő volt a - 151 -
