Botka János: Egy tiszazugi falu Csépa története - Levéltári Füzetek 3. (Szolnok, 1977)

legkirerjedetebb, a parasztság ettől várta az igazi felszabadulást. Az 1857. évi úrbéri per legelőfelosztási határozata azonban nem váltotta valóra a jobbágyok álmait. Csak a telkesek részesültek - részarányuk szerint- a legelő területéből . Egy egész telek után 22 holdat itélt meg a törvényszék a parasztok által remélt 32 hold helyett. A volt zsellérek viszont, akik csak arra vágytak,hogy az addig használt kevéske földjüket 3 holdra egészítsék ki, semmit sem kaptak. A lakosság főleg Kürtön és Sason volt elégedetlen. 1859. októberében meg is akadályozták a megitélt legel ómen nyiség kimérését és az uraságitól való elkülönítését. A lázadásnak is beillő magatartásuk komoly következményekkel járt. A hangadókat még börtönbüntetésben is részesítették. A birtokrendezés során Tiszakürt és Tiszasas régi nádasaiból is került a parasztság kezére. Telkenként 2-2 holdat itélt meg a törvényszék, melyek után azonban már az abból részesülők fizették meg a kárpótlást volt uraiknak. Végül sor került a szőlőterület rendezésére is. Azokra a szőlőkre, amelyek 1853 előtt a müvelős alatt álló telekállományba voltak telepítve, állami kártérítést írtak elő. Más szőlőket a gazdáknak maguknak kellett megváltaniuk. Az utóbbi terület a három községben összesen is csak néhány 12) holdat tett ki. ' A volt jobbágyfalvakban a néhány évvel később sorra kerülő tagosítások jelentették a birtokrendezések végét. Tiszasason 1860-ban, Kürtön és Ugon 1862-ben folyt le a tagosítás, mely a parasztság tulajdonát képező birtoktestek egységesítésével az eddiginél sokkal jobb gazdálkodási feltételeket biztosított. A birtokrendezések során a parasztság tulajdonába került földterület 13) (szántó, kaszáló, legelő) : Kürt: 1.676 1.778 664 1,07 Sas: 937 881 199 0,70 Ug : 839 539 40 0,40 -152-