Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - SULÁK PÉTER SÁNDOR: „Az Úr adta, a nép elvette.” Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945–1948)
fusa a kulturális célra rendelt vagy közalapítványi célvagy on igénybevétele esetére előírta, hogy „amennyiben a megmaradt föld az adott cél ellátására nem elégséges, úgy annak biztosításáról az állam gondoskodik."12 A leggyakrabban hivatkozott paragrafus az 50. § volt, mely előírta, hogy „Amennyiben az elkobzott vagy megváltott földbirtok egy része kegyúri jog alapján, vagy mint egyházi javadalmi birtok közcélt szolgál, úgy erre a célra az illetékes egyházi főhatóság földingatlant igényelhet."13 Tehát, a fentiek alapján, amennyiben a megyei fórum részéről meg is volt a kellő jóindulat, az egyház igényeit másodfokon akár jóvá is hagyhatták.14 12 „Rendelet a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról." Közli: Fúrj 2005, 209. 13 Uo. 217. Ez elvben biztosította az egyház által kegyúri kötelezettség részeként működtetett intézmények továbbélését. Említhető még a 12. §. Eszerint, ha kevés a helyben felosztható föld, az „Országos Földbirtokrendező Tanács (OFT) elrendelheti a megváltást szenvedő természetes személy teljes földbirtokának igénybevételét." Ilyenkor hivatalosan másutt kellett a birtokolható 100 kh földet kiadni. A későbbiek során kiderül, hogy Jász-Nagykun- Szolnok vármegyén belül a 100 holdas határ alatt is jócskán hozzányúltak a plébániai-lelkészi földekhez. Ezen kívül a 19. § volt még lényeges, mely szerint: „megváltás alá kerül minden 10 kát. holdnál nagyobb erdőterület." Az erdők nem kerültek be a földalapba, hanem az állam tulajdonát képezték. 14 A rendelet említett 50. §-a egyébként is félrevezető: nem helyi igénybejelentést nevesít, hanem az „illetékes egyházi főhatóság" körébe utalja az igénylés jogát. Habár országszerte tapasztalható jelenség volt, hogy a kaotikus viszonyok közepette számos lelkipásztor nem várt püspöki jóváhagyásra, s javadalom-kiegészítés vagy a kegyúri terhek megváltása végett azonnal az igénylők sorába lépett, a feljebbvalóval szembeni engedelmesség dogmatikai parancsa felülírhatta az igényléssel esetlegesen megnyíló lehetőségek érvényesülését. Erről bővebben lásd: Horváth 2017, 552. 15 Horváth 2017b Vélhetően a felekezetekre nézve kedvező tendenciák ellenpontozása végett született meg az OFT 1945. június 13-ai ülésén hozott 5621/1945. III. sz. „elvi határozat". Ennek 2. pontja kimondja: ahol az egyház javadalmi földjei elérik a 30 holdat, ott semmit nem igényelhetnek. Eszerint az adott településen - független a telekkönyvi tulajdonosi bejegyzéstől - ha egyházi érdekeltségűnek mondtak ki egy intézményt, akkor legfeljebb 30 hold földtulajdona maradhatott. Amennyiben a kedvezőtlen birtokviszonyok miatt 30 holdnál kevesebb birtokkal rendelkeztek, akkor az 1. pont szerint maximum 15 kh plébánosi, 10 kh kántori (tanítói) és 5 kh harangozol javadalmi földet igényelhettek. Ha több plébánia működött egy adott településen, akkor 100 hold lehetett az egyházi tulajdonú földek birtokmaximuma. Ezen túlmenően a 7. pont bizonyult a leginkább jogszűkítő hatásúnak, mely szerint: „csak személyi természetű egyházi kiadások fedezésére /-.lelkész, kántor, harangozó javadalmazás:/ juttatható földingatlan, a dologi kiadásokra azonban nem. Nem juttatható tehát külön föld a templom, vagy más egyházi épület fenntartására, renoválására, újjáépítésére."13 Ezáltal lehetetlenné vált a háborús károk önerőből történő kijavításának esélye is. A 3. pont a jogszűkítő rendelkezéseken túl a tulajdonosi elvvel helyezkedett szembe: „Ha az egyház ingatlana úgy van telekkönyvezve, hogy például római katolikus lelkészt javadalom, római kath. egyház kántori javadalom stb., az egyes javadalmasok ingatlanait a megváltás szempontjából össze kell számítani, mert ezeknek az ingatlanoknak tulajdonképpen az egyház [egyházközség] a tulajdonosa. Tehát a 600/1945. M. E. számú rendelet 12. §-ának (2) bekezdése alapján ilyen esetekben is összesen legfeljebb 100 kát. holdat kell mentesíteni a megváltás alól. Az egyházi ingatlanok mentesítése tekintetében irányadó általánosságban az legyen, hogy telekkönyvi tulajdo120
