Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - SULÁK PÉTER SÁNDOR: „Az Úr adta, a nép elvette.” Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945–1948)
nősökként kell mentesíteni 100 kát. holdat a megváltás alól."16 Az adott egyházi birtok telekkönyvi bejegyzése azonban mégis harmadlagos, mivel településenkénti maximumként - függetlenül a plébániák és intézményeik számától - 100 holdas szűrőt iktattak be: „4. Az egyház földbirtokának megváltását akkor is a 600/1945. M. E. számú rendelet 12. §-ának (2) bekezdése alapján kell elbírálni, ha az egyházi birtok egy része papnevelde, kántorképző, iskola stb. célokat szolgál alapítványi jelleg nélkül, vagyis ilyen esetekben is legfeljebb csak 100 kát. holdat kell mentesíteni a megváltás alól. Ezekről a kiadásokról való gondoskodás ugyanis a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter Úr hatáskörébe tartozik. 5. Ha valamely helységben több plébánia van, akkor sem maradhat meg az egyház tulajdonában összesen 100 kát. holdnál nagyobb föld."17 16 Fodor 2005,117. 17 Uo. 118. 18 Uo. 123. 19 A témáról bővebben lásd: Mihalik 2020 20 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye természetföldrajzi és településszerkezet-változásairól bővebben lásd: Beluszky 2001, valamint Varga 1997 A történelmi felekezetek szempontjából az utólagosan szentesített „földreform-törvény" szabályozásának rendelkezései alkotmányossági szempontból vitathatóak: a mezőgazdaságilag hasznosítható földingatlanok, s a rajtuk elhelyezkedő vagyontárgyak kártalanítás mellett történő igénybevételi eljárása, a kártalanítás garanciális szabályainak hiánya, az igénybevétel esetén járó kártalanítások felfüggesztéséről szóló rendelkezés, a teljes és részleges megváltás esetköreinek meghatározásai esetén akár az elvileg támogatott birtokos parasztsággal, illetve a helyi egyházközségi javadalmi földek egykori bérlőivel szembeni diszkrimináció18 - de amint a későbbiek során látni fogjuk, az elkobzás alapjául szolgáló tényállások bírói megállapítására vonatkozó rendelkezések elmaradása is ide tartozik. Megkockáztatható, hogy a rendelet maga teremtette meg kiigazításának lehetőségeit azzal, hogy a szubszidiaritás demokratikus elveit hangoztatva a végrehajtást a földkérdésben egyébként is érintett földigénylő bizottságokra bízta. Ezen „különleges néphatalmi" szerveknek elvileg csak javaslattételi joga volt, vármegyei szinten a Megyei Földbirtokrendező Tanácsnak (MFT) volt döntési joga arról, hogy az adott község földigénylő bizottsága által elbírált és összeírt ingatlanokból az általuk juttatásra javasolt igényjogosultak kapjanak-e földet. A valóságban a földigénylő bizottságok teljesen önkényesen jártak el a végrehajtás során, saját maguk vettek igénybe földeket, maguk között felosztva őket, bőven túllépve a rendelet által megszabott határokat. A vizsgált térségek birtokmegoszlása Jász-Nagykun-Szolnok vármegye történeti fejlődésében az 1745-ös redempció19 - a jászok és kunok feudális kötöttségek alóli önmegváltása - eredményeként a térség birtokszerkezete jelentősen eltért az országos átlagtól, mivel itt döntően paraszti magánbirtokok jöttek létre. Az ennek következtében kialakult módosabb, kereskedő középparaszti réteg gazdasági dominanciája magában hordozta a kétszáz évvel későbbi földosztások társadalmi gyakorlatának problémáit.20 Ugyanakkor a régión belül - főleg a tiszántúli térségben - fajsúlyos tényező volt a mezőgazdaságból élők magas számaránya, a szegényparasztok és agrárproletárok tömegei, illetve a kevés szétosztható föld ellentéte.21 A kevés nagybirtok 121
