Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
haladék, lélegzetvételnyi szünet], a magyar táborban és az országban előidézett megzavarása az egyetértésnek, s a most már senki által nem gátolt muszka invázió, lehetetlenné teszik ügyünk győzelmét; hadviselés, ha a meglepetések idején túl vagyunk pozitív, mint a 2x2 = 4, és habár lehetnek is egyes fellobbanások, ügyünk veszve van."23 23 Ivánka 1881, 46-47. 24 Uo. 43-52. 25 Lásd erre Görgei levelét bátyjához, Görgey Guidóhoz, Viktring, 1861. január 10. Kivonatosan közli Görgey 1918,185. „Ivánka Imrétől is kaptam levelet Pozsonyból; sürgetve felszólít, hogy Kenyő Marit (a gyermekek mellé szerzett tápiószelei kis paraszt leányt) még január 15-ike előtt szállítsam Pozsonyba, hogy az ő oltalma alatt minél elébb hazakerüljön, a jövő bizonytalansága miatt leányukért szörnyen aggódó szüleihez." 26 Görgei 1861 1849 őszén hadbíróság elé állították, amely 1850 januárjában (Ivánka emlékiratai szerint január 8-án) a szabadlábra helyezése mellett döntött. Hazatérését követően rövidesen megnősült, azonban néhány hét múlva berendelték Pozsonyba azzal, hogy a königgrátzi hadbíróság eljárása nem volt helyes, s ügyének felülvizsgálatát követően besorozzák a cs. kir. hadseregbe. Ivánka egy, Haynau táborszernagy vezérkarában szolgáló régi bajtársának tanácsára kihallgatást kért magától Haynautól, aki némi pirongatás után intézkedett a szabadon bocsátásáról, de 1857-ig Pozsony megyébe internálták, melyet csak az általános amnesztiát követően oldottak fel.24 Ivánka a neoabszolutizmus válsága idején visszatért a politikai életbe, 1861-ben a dunapataji kerület küldötteként a Határozati Párt képviselője volt, s ebben az évben „A magyar hadsereg, mint szervezendőnek képzeli" címmel röpiratot tett közzé. 1865-től a Deák-párt országgyűlési képviselője volt, s komoly szerepet játszott az új magyar királyi honvédség terveinek kidolgozásában. 1867 után tagja volt a hadügyi delegációnak. 1864-ben alapítója volt az első magyar Duna-gőzhajózási társaságnak, 1878-ban az Északkeleti Vasút vezérigazgatójává választották. Ebben az évben megkapta a Vaskorona-rend III. osztályát, 1882-ben a Szent Istvánrend kiskeresztjét. 1895. február 9-én a főrendiház tagjává nevezték ki. Sok más szabadságharcban érintett személyhez hasonlóan 1873-tól ő is felvételt nyert a hazai szabadkőművesek közé, s aktív szervezőmunkát kifejtve 1893-tól élete végéig a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy nagymestere is volt. 1896. július 28-án a Pest megyei Besnyőn hunyt el. Ivánka és Görgei legközelebb a szabadságharcot követően 12 évvel kerültek ismét kapcsolatba. Görgei saját gyermekei mellé felfogadott egy Kenyő Mari nevű tápiószelei parasztlányt, s az illető szolgálata lejárván, Ivánkát kérte a lány hazajuttatására.25 Ugyanezen év novemberében jelent meg Pesten a Pompéry János által szerkesztett „Magyarország" kiadásában, Huszár Imre fordításában Kmety György vezérőrnagy 1853-ban Londonban németül és angolul közzétett bírálata Görgei 1852-ben megjelent emlékiratairól.26 Ivánka a kötetke megjelenését követően Görgeinek öccse, Görgey István útján megüzente, hogy „erre most felelni kell", mégpedig azzal az indokkal, hogy „most épen ráérünk a szennyesünket mosni". Görgei az öccsének írott válaszában némi felháborodással írta: „Hát miért nem felelnek ők magok, akik oly sajgón érzik, hogy most felelni kellene? Az csak kézzel fogható, hogy itt akár az utolsó egykori altisztem csak amúgy pongyolán odavetett szava is többet nyomna, 77
