Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
mint a legerélyesebb önvédelmem. Hogy ők miért nem imák magok? Azért, mert olyas »nép szava isten szava«-féle ösztönszerű valami azt súgja nekik, hogy - mind hasztalan!" A továbbiakban kifejtette, hogy „e szennyest mosni azonban, valamint egyrészt sehogy sem lehet nekem hivatásom: úgy másrészt nektek - már t. i. az 1848/9-ki nemzedéknek - aligha áll tehetségtekben. Hagyjuk tehát unokáinkra! majd kimosatja velők Klio őnagysága. A szenvedőleges védelmi állás sikertelenségének már most tökéletes bebizonyulása után úgyis nem a szennyes-mosás következik sorban, hanem egészen más valami, a mi persze nem éppen olyan veszélytelen, mint ama tisztességes foglalatoskodás, de talán nem is olyan eredménytelen. Adjatok az ellenvezérnek keze alá, nem bánom, akárhány oly zászlóaljat, a mely kiállja ugyan az ágyútüzet pompásan, de azonnal felbomlik, a mint csak egy lépést is előre kell tennie, nekem pedig hagyjatok egyetlen egyet csupán, de olyat, a mely zárt sorokkal indulni is tud az ágyútűzben: és fogadom, hogy enyim lesz a győzelem. Addig tehát, mig a zászlóaljak ágyútűzben indulni is megtanultak: szorítkozzunk mi az ama szennyesmosáshoz szükséges szappan becsületes megfőzésére, azaz: mindenféle történeti tények egyszerű konstatálására s több effélére. A magyar irodalomba avatkozni, mint szerző - egyelőre sem tehetségem, sem időm. Gyermekeim oktatása s ehhez szükséges mindennapi elkészülésem még e parányi levelezésre sem hagy időt, - az éjjelin kivül. Aztán meg átallanék is valamely hátulsó ajtócskán belopódni akarni egy kétes népszerűség menyországába, mikor a nagy kapun tilos a bemenet.”17 Görgey István mindehhez hozzáteszi, hogy Ivánka Imre, „ki az emigráció által tervezett fegyveres mozgalomba be volt avatva, sőt abban hadvezért szerepre kijelölve - nyilván azért biztatott engem azon napokban oly erősen arra, hogy a Kmety-féle »bírálatra« bátyámnál most felelni kel s azért tartotta azt, hogy most épen ráérünk a szennyesünket mosni, mivel egy újabb nemzeti fölkelés föltett esetében lehetetlennek - vélte Görgey Arthur katonai potenciáját használatlan hevertetni a kitörendő élethalál-harcban.” Sőt, szerinte „Ivánka gondolatának visszája adja meg utólag annak is a valódi kulcsát, hogy miért kellett épen azon napokban előrántani egy régen feledségbe ment német libellt [könyvecskét] - a Kmetyét, - miért kellett ezt Huszár Imrének leforditnia és Pompérynek a »Magyarország« cimű lapjában mint újdonságot és magyar eredetit közölnie, elhallgatván, hogy ez Londonban már 1853-ban németül jelent meg. Az emigráció (értsd: Kossuth) rendeletére tették. Görgei Artúr még élt! újra agyon kellett ütni.”18 Görgey István 1866. december 22-én levélben közölte a tábornokkal Ivánkának azt a kérését, hogy „vesse papírra nézeteit oly készítendő törvényjavaslathoz, mely a remélt kiegyezés sikerülése esetén az eddigi osztrák hadsereget az általános védelmi kötelezettség elve alapján, Magyarországgal közös hadsereggé alakítsa át.”19 A tábornok szabódott: „Olyanokba, amikhez nem értek, beleártani magamat sose vala gyöngém; azért aligha nem hiábavaló a te énbennem »magnus Apollódra« találni kívánkozó reményed. Azonban meglássuk. - A hadtudományhoz értenék; azt 78 27 Görgei levele Görgey Istvánhoz, Viktring 1861. november 11. lásd: MTAK Kt. (Tört. 4° 220/27.) Kivonatosan közli Görgey 1918, 231-233. 28 Görgey 1918,232-233.; Ivánka szerepéről a tervezett katonai akciókban számos adatot tartalmaz Szabad 1967, passim; illetve Farkas 2011,14., 19-21., 25-29., 31., 33. és 36-38. 29 Görgey István levele nem ismert, tartalmát ő maga ismerteti. Görgey 1918, 336.
