Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
Rosowitzról ezt követően két hónapon át nincs adatunk. Eljutott ugyan Bécsbe, és lépéseket tett Ivánka kicserélése érdekében (a pákozdi csata előtt a magyar csapatok fogságába került Anton Fligely őrnagyért, Jellacic egyik vezérkari tisztjéért cserébe), de mindenütt falakba ütközött. Ludwig Weiden táborszernagy, Bées katonai és polgári kormányzója egyenesen kijelentette, hogy Fligely halott, s a magyarok csak Jellacic megtévesztésére terjesztik az ellenkezőjét. Amikor egy cs. kir. tiszt (valószínűleg a december 11-i bárcai összecsapásnál fogságba esett Anton Scudier százados) írt Franz Schlik altábornagynak, hogy cseréljék ki őt Ivánkára, Windisch-Grätz herceg, tábornagy, a cs. kir. fővezér kijelentette, hogy ő és Ivánka régi ismerősök, elszámolnivalójuk van egymással, így cseréről szó sem lehet. Rosowitz így dolgavégezetlenül tért vissza, sőt, a magyar rendőrség valamikor 1849. január végén - február elején letartóztatta. Hogy ez mikor történt, nem tudjuk; Rosowitz 1849. február 12-én írt Görgeinek, amelyben beszámolt küldetésének sikertelenségéről. Ugyanakkor úgy vélte, hogy miután jelenleg Franz Montecuccoli ezredes is magyar fogságban van, a cserére mégis sort lehetne keríteni, ha annak kivitelezését reá, Rosowitzra bíznák. Közölte, nem tudja, miért tartják fogva, de úgy vélte, talán azért, mert már többször megjárta az ellenség táborát anélkül, hogy leleplezték volna, s ez gyanússá teszi őt a rendőrség szemében. Kérte Görgei közbenjárását, mondván, hogy Debrecenben nincs miből élnie, s hogy inkább szeretné, ha agyonlőnék, mint hogy éhen haljon.20 20 HU-MNL-OL-P 295 (b/6. fase. Görgei Artúrhoz intézett levelek); A letartóztatás valószínűsíthető időpontja két 1849. április végi beadványából derül ki, amelyben arról ír, hogy immáron három hónapja van ellátás nélkül. HU-MNL-OL-H 95 (1849.1. kútfő, 389b. tétel.) Másolatát lásd: HU-MNL-OL-H 75 (1849:11709.) 21 KLÓM XIV. 444. 22 Uo. 198., 372. és 907. Közben Kiss Ernő altábornagy, az Országos Főhadparancsnokság vezetője február 9- én felterjesztette Kossuth Lajoshoz, az OHB elnökéhez az 1848. október 7-i ozorai diadal alkalmával magyar fogságba került Karl Roth vezérőrnagy azon javaslatát, hogy cseréljék ki őt Ivánkára. Kossuth egyetértett a javaslattal, s utasította annak eszközlésére a Hadügyminisztériumot, amely február 16-án ilyen értelemben intézkedett a minisztérium táborkari osztályánál.21 Az ügy folytatását nem ismerjük, a kezdeményezés valószínűleg megakadt a cs. kir. katonai hatóságok ellenállásán. Maga Kossuth egyébként névvel és név nélkül többször is - még a Függetlenségi Nyilatkozat szövegében is - utalt Ivánka esetére, mint az ellenség jogsértő magatartásának tipikus példájára.22 Ivánka fogságba ejtését követően előbb különböző bécsi kaszárnyákban, majd 1849 március végétől Königgrätz várában raboskodott, együtt a december 14-i nagyszombati, 28-i bábolnai és 30-i móri ütközetben, valamint a Lipótvár 1849. február 1-jei kapitulációja alkalmával fogságba esett honvédtisztekkel. Emlékiratai szerint viszonylag jó körülmények között raboskodtak, sőt, ő maga hadtudományi előadásokat tartott fogolytársainak, s „a hírlapi tudósítások nyomán a történtekből magyaráztam: a legközelebb várható hadi eseményeket” Amikor hírét vette, hogy az 1849. április 19-i nagysallói ütközet és Komárom április 26- i felmentése után „visszament a magyar sereg Budát ostromolni; hogy meghozatott az april 14- ki végzés [a trónfosztás és a függetlenség kimondása]; és interveniálnak a muszkák”, a következőket mondta hallgatóinak: „Vége mindennek, az osztrák seregnek adott respirium [idő76
