Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
A magyar fősereg október 12-én érkezett Parndorfra, s az aznap délután tartott haditanácson a kormánybiztosoknak ugyan sikerült meggyőzniük Móga János altábornagyot, a fővezért és táborkari főnökét, Kollmann József ezredest arról, hogy a magyar hadseregnek minél előbb át kell lépnie a Lajtát; ugyanakkor Mógáék azon érvei, hogy a hadtest jelenlegi állapotában alkalmatlan komolyabb hadműveletekre, s Jellacic és a Bécsből kiszorított Kari Auersperg altábornagy egyesített csapataival szemben nincs sok esélye a sikerre, nem maradtak egészen hatástalanok az országgyűlés által október 8-án a táborba afféle teljhatalmú országos biztosként kiküldött ifj. Pázmándy Dénesre, a képviselőház elnökére. A hadtest közel fele ugyanis puskaport soha nem szagolt, önkéntes mozgó nemzetőrségi és ideiglenesen mozgósított nemzetőrökből állott; lovassága számban Jellacic lovasságáénak nagyjából a kétharmada volt; a félreguláris alakulatok tekintélyes része csupán kaszákkal volt felfegyverezve. Ehhez járultak még a politikai meggondolások. A határ átlépése ugyanis azzal a veszéllyel járt, hogy a feldunai hadtest csapatai immáron nem csupán Jellacic seregével, hanem Auersperg cs. kir. csapataival is fegyveres összecsapásba keverednek. Ez pedig komoly morális konfliktussal járt volna a közös uralkodóra felesküdött sorezredi és volt cs. kir. honvédtisztek számára. Ezt az aggodalmat ugyan némileg sikerült eloszlatni azáltal, hogy Móga főparancsnok levélben szólította fel Auersperget semlegességre a bekövetkező harcban; de egyáltalán nem volt biztos, hogy Auersperg ennek a kérésnek eleget is tesz majd. Másnap, október 13-án a hadtest már éppen elindult volna, amikor „nagyobbszerű izgatásoknak következtében" több zászlóaljparancsnok jelentette Mógának és a kormánybiztosoknak, hogy „tisztjeik és többeknek nemzetőri legényei is Magyarország határait átlépni vonakodnak". Mivel közben Bécsből olyan hírek érkeztek, amely szerint az osztrák Reichstag a magyar országgyűlés október 10-i, a határátlépést lehetővé tevő határozatát, s a kormánybiztosok október 11-i, Jellacic lefegyverzését, illetve a magyar bevonulás engedélyezését kérő felhívását „meglehetősen hidegen fogadta", a fővezér és a kormánybiztosok leállították az előnyomulást.6 6 A határátlépési kísérletre lásd: Uo. 182-186.; Barta 1851, 457-460.; Hermann 1990,142-144. 7 Görgei érkezésére lásd: Görgey 1988,193.; Móga 1848. okt. 13-i jelentését, közli Walter 1964, 96. 8 Ivánka leváltására és Görgei kinevezésére lásd: Görgey 1988,194. és Ivánka 1881, 30. (Ez utóbbi kronológiája meglehetősen bizonytalan.) Az október 7-én ezredessé, majd október 11-én titokban vezérőrnaggyá előléptetett Gör gei október 13-án érkezett meg a lajtai táborba.7 A határátlépés elmaradása és Görgei meg érkezése Mógának alkalmat adott arra, hogy végre megszabaduljon a Jellacic üldözését leginkább szorgalmazó Ivánkától. Leváltotta őt az elővédi dandár éléről, s annak parancsnokságát Görgeire bízta. Ezzel két legyet ütött egy csapása: eltávolította Ivánkát, akit Sopronba küldött, hogy vegye át a Jellacic által Horvátországba visszaküldött, Kuzman Todorovic vezérőrnagy vezette hadoszlop üldözését; s Görgeit is sikerült eltávolítania a főhadiszállás közeléből. Ivánka, távozása előtt, találkozott Görgeivel. Visszaemlékezései szerint Görgei elmondta neki, „hogy ezredesekké vagyunk kinevezve, és hogy a fővezér ség átvételére reám [Ivánkára - H.R.] gondolnak, mert Móga kunktátor [halogató]". Értekezésük eredménye az volt, „hogy afővezérség, ha majd bekövetkezik annak ideje, mást nem, mint Görgeyt illetheti"; Ivánkára pedig majd egy elitalakulatokból álló hadtest parancsnoksága vár.8 72
