Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - HERMANN RÓBERT: Görgei és a Nádor-huszárezred 1843–1849. IV. rész
Ivánka el is utazott Sopronba, azonban rövidesen visszahívták onnan. Október 14-én, amikor a bécsi felkelők a magyar táborból kértek fővezért maguknak, a táborban lévő kormánybiztosok Ivánkát javasolták e posztra. Másnap azonban kiderült, hogy Bécsbe érkezett Józef Bem lengyel vezérőrnagy, s ezáltal a kérés tárgytalanná vált.9 A forrásokból nem egyértelmű, hogy mikor tért vissza a táborba, de emlékiratai szerint október 16-án már részt vett a határ átlépésében, mint a Köpcsényből kiinduló jobbszárny parancsnoka. Ott volt az október 21-22-i újabb támadási kísérletben is, s miután Kossuth Lajos, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke is megérkezett a táborba több ezer főnyi erősítés (jórészt mozgósított nemzetőrök) élén, Ivánka is részt vett azokon a haditanácsokon, amelyek a Bécs felmentésére indítandó újabb támadást vitatták meg. 9 Hermann 1998, 381-382., 386. 10 Közli Hermann - Kletecka - Gmoser - Lenkefi 2005, 52-53. 11 Az estére összehívott haditanács időpontja: KLÓM XIII. 268. (Kossuth október 23-i levele: „Ma egyesülve Miklósfalván éjjelezünk, hová várom a vezéreket értekezésre."); Görgey 1988, 203-209.; Ivánka későn kapott meghívást: Ivánka 1881, 33. Időközben ugyanis nagyot változott a helyzet. Október 16-án I. Ferdinánd császár Alf red zu Windisch-Grätz tábornagyot nevezte ki a cs. kir. csapatok fővezérévé (kivéve az Eszak-Itáliában állomásozó hadsereget), s megbízta a bécsi forradalom leverésével. Az új fővezér pedig egy hét leforgása alatt óriási haderőt összpontosított Bécs környékén, amelybe beolvadtak Jellacic és Auersperg csapatai is. így a magyar hadseregnek egy kb. 2,5-3-szoros létszámfölényben, s többszörös minőségi fölényben lévő túlerővel kellett szembenéznie. Windisch-Grätz már október 17-én írásban szólította fel Mógát, hogy a seregében lévő kilépett és tényleges cs. kir. tisztekkel együtt térjen vissza a császári zászlók alá.10 Ennek a felszólításnak az első példányát Habermann cs. kir. őrnagy már október 21-én kézbesítette a Stixneusiedlben lévő főhadiszállásra, de Móga egyelőre nem tette azt közzé; főleg, miután a tábor felé tartó Kossuth a felhívásról értesülve, meg is tiltotta a közzétételt. Október 23-án Kossuth jelenlétében Miklósfalván tartottak haditanácsot, amelyről egyedül Görgei visszaemlékezései számolnak be. (Ivánka, emlékiratai szerint, késve kapta meg a meghívást.) Eszerint Kossuth elmondta, hogy Bécs felmentése morális kötelesség, s az általa hozott erősítések miatt a siker reménye továbbra is fennáll. Móga volt a következő felszólaló, s felhívta a figyelmet a zászlóesküre (Windisch-Grätz felszólítása tehát nem volt egészen hatástalan) és a hadsereg hiányaira, s az újabb előnyomulást katonai szempontból vélte mérlegelendőnek. Móga után Görgei emelkedett szólásra. Emlékezései szerint közölte, hogy az előnyomulási parancsnak hajlandó engedelmeskedni, de annak kiadását katonai szempontból nem javasolja, mivel a hadsereg felszereltsége és kiképzettsége hiányos, s a csapatok nincsenek eléggé összeszokva ahhoz, hogy egy ilyen hadműveletet végrehajtsanak. Ezután Kossuth - Görgei szerint - határozathozatal nélkül zárta le a tanácskozást.11 Másnap, október 24-én újabb követ érkezett Windisch-Grätztol, s megismételte az október 17-i felszólítást. Móga ezután újabb tiszti tanácskozást hívott össze, immár a főhadiszállásra, Parndorfra. A tanácskozáson Kossuth nem vett részt. Móga közölte, hogy senkit nem szólít fel a Windisch-Grätz parancsa iránti engedelmességre, s kijelentette, hogy 73
