Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - VINCZE JÁNOS FARKAS: A telek szigorúsága a kunszentmártoni rév számadásai alapján (1779–1806)
fekvő Szarvason Tessedik Sámuel lelkész az alábbiakat jegyezte fel: „Az 1794-95-i kemény télen a nagy ínség után némely napokon egynéhány száz, sőt ezer szánt leheteti látni, amint csontvázakhoz hasonló emberek (kiéhezett szegény oláhok) húzták azokat. Szomorúan és leverten tántorogtak ezek Szarvason, s erőtlen, akadozó hangon gagyogták: »zuppane, gesta gruj?« - azaz: »uram, van gabonája?«"66 A kunszentmártoni tanács március 8-án jegyzőkönyvben rögzítette, hogy „A' mostani szűk időhez, felettébb való Télhez, Jószágainknak erőtlenségéhez, és majd a' dög miatt,” sószállítást nem vállalhatnak.67 Kitekintve Európába, az 1794-95-ös tél oly szigorúságot mutatott, hogy a francia Pichegru is át tudott kelni seregével a befagyott Rajnán és megadásra kényszerítette a hollandokat.68 Ekkor történt az a szürreális eset is, amikor francia huszárok a befagyott Texel-sziget közelében a Zuyder-tó jegébe fagyott holland tengeri flottát kardcsapás nélkül elfoglalták.69 65 Réthly 2009,418-419. és 423-426. 66 Tessedik 1979, 322. 67 HU-MNL-JNSzML-V.627. (Prothocollum Actorum Senatorialium 1788-1795.1795. március 8. 599. o.) 68 Soboul 1949, 286. 69 Lovassági támadás egy hajóraj ellen. In: Hadtörténelmi Közlemények, 1896/9. 371-372. 70 Réthly 2009,433. 71 Uo. 437. és 439. 72 Uo. 444. Az 1795/96-os tél újra a 90-es évek kiegyensúlyozottabb, enyhébb teleit erősítette. A révforgalom egyetlen napra sem szünetelt. A kenderesi plébános feljegyzése alapján „1796- ra forduló lágy tél, a Duna jeget nem látott. Januáriusban olly meleg, hogy a' méhek szélűre jártak, legyek, szúnyogok röpdöstek, a' pókok hálókat szőttek. Február elején nálunk Kenderesen a som, mondola, és barackfák virágosak voltak.”70 Ennek fényében különösen érdekes, hogy az úsztatás 1795-ben november 23-án fejeződött be, azonban 1796-ban csak április 15-én indult meg újra a szarvasmarhák Körösön való úsztatása. Feltehetően, a Kenderesen tapasztaltaktól némileg eltérően, hűvös-hideg, de nem fagyos időszak jellemezhette a telet, s ezért maradhattak el az úsztatások. 1796/97 tele újfent enyhének mutatkozott. A révátkelés csak karácsonykor szünetelt, úsztatás pedig december 17-én történt utoljára. 1797-ben már február 6-án megtörténik az első úsztatás, de ez, akár a március 10-ei, csupán esetinek tekinthető. Nagyobb mértékben áprilisban kezdődtek meg a szarvasmarhák úsztatásai. Heves vármegyéből feljegyezték, hogy „A ’ tél folyamatja itt igen kellemetes, eleinte ugyan meg renzzentette a' száraz faggyal bé köszönt December a vidéket, [...]”. Februárban pedig a veszprémiek már a tavaszi munkát végezhették.71 1797/98 telén 1797. november 19-ével lezárulni látszott az úsztatások periódusa az évre, ám december 28-án egy gulyás mégis a vízbe hajtotta marháit. Két nappal később már a rév is beszüntette a munkát. Január közepén 4 napra ismét bevétel nélkül maradtak a révészek, ahogyan február 9-én is. Ezt követően az átkelés zavartalannak bizonyult. Az első úsztatásra február 18-ig kellett várni. Országszerte enyhe telet és jégmentes folyókat jegyeztek fel. Január hónapról Veszprémben észleltek váltakozva havazást és esőzést.72 1798/99 fordulóján az utolsó úsztatás november 24-én zajlott, december végén pedig 4 napon is szünetelt a révközlekedés. Bár december 29-én újra átszállították az embereket, 50
