Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - VINCZE JÁNOS FARKAS: A telek szigorúsága a kunszentmártoni rév számadásai alapján (1779–1806)
hanem tsak az erszény it kivánnya tölteni." Míg a település által fenntartott rév kapcsán kifejtették, hogy „Passusokat visgáló Strázsákat rendeltünk s arra minden szorgalmatossággal vigyáztunk, hogy [...] Vasárnapokon és jeles ünnepen Isteni szolgálat előtt az Útasok a szabad által járástúl magokat tartoztassák, [. .J"11 Az ünnepek szigorú megtartására a törekvés megvolt. Azonban a lakosság ettől függetlenül megpróbált átjutni így vagy úgy a Körös túlpartjára. Mint az a december hónapok elemzésénél látható lesz, az egyik legjelentősebb ünnep, a karácsony megtartása sem bizonyult egyértelműnek. A vizsgált 27 évben december 25-ét 14 alkalommal, december 26-át 23 alkalommal szegték meg. Feltételezhető tehát, hogy a fennálló esetekben sem az ünnep megtartása dominált, mint inkább az átkelési nehézség. Tovább erősíti az ünneptörések tényét és az esetleges időjárási okból történő, ünnepnapi munkabeszüntetést, hogy 1796. december 25-ei és 1797. április 16-ai, bevétel nélküli napokon indoklásként feljegyezte a révinspector [értsd: az utasok útleveleit ellenőrző, adataikat nyilvántartó intéző], hogy „karácsony" és „húsvét", azaz más években az ünnep ellenére engedték meg az átkelést. A vizsgált 27 év húsvétjai közül mindössze 9 lett megtartva, a többi esetében a révszolgáltatás működött. A révinspectorok névsora a révszámadásokban feltüntetésre került, ám igen foghíjasán. 1780/81-ben Nagy János, 1784/85-től 1787/88-ig Kiss József volt az inspector. A következő néhány évre nem derül ki a tisztséget betöltő neve. 1792/93-1793/94-ben, majd 1795/96-tól 1801/02-ig Opatovszky József, 1803/04-től 1805/06-ig pedig Gergulits József töltötte be a tisztséget. A révinspectorok ciklusai és a megtartott ünnepek összehasonlításából az tűnik ki, hogy mindegyikük esetében volt példa ünneptörésre is. Ugyanez elmondható a révészekről is. Papp Máté 1779/80-tól 1787/88-ig, Mészáros Gergely 1780/81-től 1792/93-ig, Együd István 1789/90-től 1798/99-ig, Együd András pedig 1799/1800-tól 1801/02-ig révészként működött. Utóbbi csoportra vonatkozóan fontos kitételt tartalmazott az esküszövegük, amely szerint „az Körös vizen való által járás bizattattván révészségi kötelességemben híven és igazán eljárok minden személy válogatás nélkül [... J"12 Itt érdemes megjegyezni, hogy az esküszöveg nem kötelezte a révészeket az ünnepek megtartására. 11 Uo. (226-227. o.) 12 HU-MNL-JNSZML-V.627. (Rév számadások könyve. 1779-1792. 2. o.) 13 Tessedik 1979,151. A Verseghy Ferenctől idézett versrészlet a lebegő hajók mellett az akolból kitörő barmokra is kitér. így tesznek a számadáskönyvek is. A rév számadások másik izgalmas adaléka az úsztatások feljegyzése, mely elsősorban szarvasmarhák átkelését jelenti. Mivel vámot kellett fizetni az állatok folyón történő átúsztatása után is, pontosan vezették ezeket az alkalmakat. A szarvasmarhák úsztatása mellett kuriózumnak számított, hogy 1783. december 5-én sertéseket is úsztattak. A vizsgált időszakban működő Tessedik Sámuel az alig 30 kilométerre lévő Szarvason élt. Tessedik jegyezte fel „A parasztember Magyarországban" című munkájában, hogy az uradalmakban a nem megfelelő marhatartás miatt „az oly nehezen és rosszul telelt marhának tavasszal majd a hólében, majd ismét a hirtelen előforduló tél maradékában, majd más egyéb jobb rendelésnek hiányossága miatt mely sokszor kell nyomorultan elveszni.”13 Az állatok direkt pusz tulásba való küldése sohasem volt cél; a szarvasi lelkész és gazdasági szakíró a veszteségek 39
