Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - VINCZE JÁNOS FARKAS: A telek szigorúsága a kunszentmártoni rév számadásai alapján (1779–1806)
a kunszentmártoni rév számadásainak5 éghajlattörténeti felhasználása és elemzése. A tél vizsgálata szempontjából nem a rév felszereltsége vagy a város számára hajtott haszon, hanem az átkelési lehetőségek a lényegesek, amelyekre a rév számadási könyveiből napi szintű kimutatások maradtak fenn.6 5 HU-MNL-JNSzML-V.627. (Rév számadások könyve. 1779-1792.; Rév számadások könyve. 1792-1806.) 6 A révjövedelem nélküli napok és az úsztatások minden év november 1-től április 30-ig terjedő időszak; táblázatba rendezve, napi bontásban jelen tanulmány mellékletében került közlésre. 7 Szikszai 2005, 74-75. 8 Pounds 2003, 339. 9 HU-MNL-JNSZML-V.627. (Prothocollum Kun Szent Martoniense 1733-1785. 225. o.) 10 Uo. (223-224. o.) A folyami átkelésnek két módja volt. Egyrészről az állandó átkelőhely, vagyis a híd, valamint a mozgó átkelőhely, úgymint a komp és a rév. A révátkelés fizetés ellenében volt lehetséges.7 Ami a hidakat illeti, Pounds európai vonatkozásban megjegyezte, hogy „csak a 19. században kezdtek megszaporodni, azt megelőzően egy-egy híd valóságos csomópontnak számított."8 Ez esetben valószínűleg az állandó hidakra gondolt, mivel fahidak és hajóhidak a középkorban is léteztek. A vizsgált időszak Kunszentmárton esetében éppen ezt a technikai átalakulást tükrözi. A kunszentmártoniak a révátkelés fontosságát a tanácsi jegyzőkönyvben is rögzítették 1777-ben. „Mivel SzMártonynak mindenféle lábas-marhája hol telelés, hol nyaralás kedviért ezen Trajectuson [értsd: átkelőn] által járni szüntelen szokott, úgy az egész Helységnek szántó-földei, s kaszálói túl a vízen vannak úgy, hogy Szegény Contribuens [értsd: adófizető] Nép maga minden napi kenyerének keresésére éjjel, s nappal jönni, menni kéntelenittetik, [. ..]"9 Felmerülő és e téma kapcsán különösen fontos kérdés, hogy valóban ennyire folytonos volt-e az átkelés? Voltak-e olyan esetek, amelyek alatt az átkelés szünetelt? Ugyanezen tanácsi jegyzőkönyvi feljegyzés nyújt segítséget ebben is. 1739/40 telére vonatkozóan nagyon fontos forrást jelent az alábbi szövegrészlet: „Az 1737. 38. és 39dik esztendők ben, midün Felséges hatodik Károly Császár Hadi Népe Nándor Fehér-Vár alá Török ellen masírozott, és az békességnek kötése után ismét visza jött, olly sok számú Transenna [értsd, katonai átvonulás] ment által a' Révünkön, hogy az ár-viznek nagy volta miatt a' Szent Mártonyi Hajó nem győzvén hordani, a' Tiszán levő Bődi-Révbül Eö Felsége Két Hajóját Sz.Mártonyra kellett hozni, [...] Kenyeret pedig lllésy István Dlis Kapitány Uramnak akkori Comissarius [értsd, megbízott] ságában Kúnhegyesrül, s' a' többi Nagy Kún Helységekbül hordattak, mivel egész Regementek a' téli víznek jeges áradása miatt 9 napig is Kún SzMártonyon tartózkodni kéntelenittettek; j...]"10 Vagyis hiába a hadseregről volt szó, és bármennyire is igyekezett a kunszentmártoni rév ellátni a katonák szállítását, az időközben egyre jelentősebb jeges áradás huzamosabb időre megakadályozta azt. A18. század emberének mindennapjait is áthatotta a vallásosság, így fontos volt az ünnepek és vasárnapok megtartása is. A kunszentmártoniak a cibakházi Földváry család által üzemeltetett másik révre panaszkodtak, mivel „ottan Passusok [értsd: útlevelek] soha seminémü üdőben nem visgáltatnak, sem ünnepek nem tartattnak [...] nohamár sok ízben Plébánosunk által az ott való Révész meg intetett Vasárnapokon, de Örmény lévén mind Istványházy Pusztának, mind á Trajectusnak árendátora [értsd: bérlője], á Publicumot éppen nem tekénti 38
