Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
1951. július 22-i levelében Lantos az alábbi érveket hozta fel hazatérése érdekében: „az illegalitásban élő és bujkáló, akkor katonaszökevény Lőcsei (Onderus) Józsefet és feleségét, aki Zalka Máté húga, jelenleg a szabadsághegyi pártfőiskola vezetője, hónapokon keresztül életünk kockáztatásával bújtattuk";61 lakhellyel és élelmezéssel támogattak katonaszökevényeket, így a kommunista földalatti mozgalomban működő Kiss Józsefet és Scari Ottót. 61 Helyesen: Zalka Máté unokahúga, Lőcsei Józsefné Fischer Laura, „a munkásmozgalom régi harcosa, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje''. 62 ÁBTL 2.5.6. (04265/1951.) 63 A kecskeméti városháza építője, „Kecskemétnek egyik legismertebb és legkedvesebb embere volt, úgy a kereskedelmi és közéletben, mint a magánéletben is." Pestmegyei Hírlap, 1895. január 20. 3. Többszöri elutasítás után, 1952. november 23-án kelt levelében hiába hivatkozott arra, hogy a „selyemtenyésztési kollektívánk tudtommal az első dijat nyerte országos viszonylatban", hogy „szalmapréselő brigádunk (4 tag) 16 brigád közül Szolnok megyében 2 dijat nyert és 200ft jutalmat", illetve a Sztálin tiszteletére tett 5 pontos felajánlásukra, mégis elutasították. 1953 tavaszán Dobi Istvánnak, az Elnöki Tanács elnökének írta „kegyelmi kérvényét". Ebben írt 1919-es vörös katonai jelentkezéséről, arról, hogy mennyire „megszégyenitő, hogy a Horthy-rendszer kiszolgálóival egy elbirálás alá” veszik, hogy szerinte az olyan „őszinte beilleszkedőkkel" szemben, mint ő, a „megbékélés és megbocsájtás szellemében" kellene eljárni. Kitelepítése hatálytalanítása, vagy a Tiszaföldvárról való elköltözés mellett elfogadta volna a „javitó-nevelő” munkát (nem világos, hogy ezt hogyan gondolta) is. Néhány hónappal később - már 1953. június 29-én - egyrészt közölte, hogy haláláig harcolni fog ártatlansága kiderítéséért, másrészt kérte, hogy eddigi hibáit helyrehozhassa. Kijelentette: „az elmúlt 8 év eredményei hazánkban, a hatalmas és a kapitalista világban elképzelhetetlen ipari fejlődése országunknak, népünknek e pár év alatt is nagy életszinvonalemelkedése és kulturális fejlődése meggyőzött arról, hogy a marxi-lenini-sztálini eszmének világátalakitó igazsága új és szebb jövő felé visz bennünket". Mindezek mellett követelte „a gyilkos koreai háború befejezését, az esztelen hidegháború megszüntetését". Az iratcsomó utolsó dokumentumán pecsét: „Érdemi intézkedésre szükség nincs. Irattárba, Budapest, 1953. évi VII. hó 10." Mezey László (1888-?)62 Foglalkozása bankigazgató Kilakoltatási cím V. kerület Sas u. 17. 3/1. A befogadó özv. Cser Istvánné, Tiszaföldvár, Kossuth Lajos u. 125. 1888-ban született Kecskeméten. Szülei: Lichtner Ferenc fakereskedő, építési vállalkozó63 és Mezey Jozefin. 1947-ben megnősült. Lessner Olgát vette feleségül, két év múlva azonban elváltak. A kitelepítési véghatározat szerint a lakásban Reich Jenő mellett Merélyi (!) László bankigazgató és felesége éltek. Június 6-án Mezey és neje is panaszt nyújtottak be a döntés ellen. Mezey úgy fogalmazott, hogy bár „Merélyi László van a határozatban, mint Reich Jenővel együttélő rokon feltüntetve, tehát nem én, minthogy azonban én lakom a lakásban óvatosságból mégis beadom panaszomat, ne199
