Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
hogy tévedésből engem is elvigyenek". 1949-es válásuk után ő csak az ismert „lakásmisériák folytán" volt kénytelen a lakás egyik szobájában maradni. Mezeyné leszögezte, hogy ő a lakás főbérlője, Reich csak egyszerűen albérlő („én számára nem főzök, vele semmiféle egyéb kapcsolatban nem vagyok"), ő maga pedig „MNDSZ tömbmegbizott, békebizottsági és akcióbizottsági tag". Jelezte, hogy első házasságából származó fia, Bokor János (pénzügyminisztériumi főelőadó és párttag) hajlandó őt befogadni. A nagybetűs Hatóság kedvező döntését megkönnyítendő lakásáról is lemondott (Mezeynét valóban mentesítették). Június 7-én a lakásból így Reich Jenő mellett Mezey Lászlót deportálták. Tiszaföldvárról (Kossuth u. 125.), majd 1951 őszétől a nyíregyházi szeretetotthonból írta mentesítési kérelmeit, hiába. 1951. november 5-én kelt leveléből érdemes hosszabban idézni: „A 04265 sz. véghatározat által előidézett helyzetem csak annyiban változott, hogy immár Nyíregyházán, az Izr. Hitközség Szeretetotthonában (Jókai u. 4.) várom a kért és remélt felülvizsgálat befejezését és sorsom javulását. Nem tudok beletörődni abba, hogy sorozatos tévedések folytán a Népköztársaság ellenségének minősítsenek, 43 évi munkámmal megszolgált nyugdíjamat is beszüntették és hogy annak ellenére, hogy erre okot nem szolgáltattam, Budapestre nem térhetek vissza és szabad mozgásomban korlátozva vagyok. Mert ez azzal is jár, hogy megélhetésemről sem tudok (Nyíregyházához kötötten) gondoskodni. [...] Példátlanul áll, hogy két oly teljesen idegen embert kapcsoltak össze, akiknek egymással semmiféle kapcsolatuk sem volt. Reich Jenő tehát ezt megerősítette büntetőjogi felelősége terhével kiadott s általam a felülvizsgálati kérelemmel a Belügyminisztériumnak benyújtott nyilatkozatában is és a tiszaföldvári rendőrség által felvett vallomásában is, amely a Minisztérium előtt fekszik mérlegelés végett. [...] Nem voltam »bankigazgató« sem, mert munkaadóm a Giro- és Pénztár-Egylet nem is volt bank. Bankügyletekkel: takarékbetét-gyűjtéssel, váltóleszámítolással, kölcsönök nyújtásával, valuta- és devizaügyletekkel stb. alapszabályai szerint nem is foglalkozhatott és nem is foglalkozott. [...] Sok évtizedes munkámra való tekintettel kaptam az igazgatói címet, igazgatói ügyletkötési hatáskör és igazgatói fizetés nélkül. [...] Nem voltam a Horthy-korszaknak sem kizsákmányoló ja, sem haszonélvezője, sem támogatója. Önnálló sohasem voltam, hanem csak elnyomott, kizsákmányolt és kihasznált dolgozó. Politikailag is teljesen tévesen soroltak engem a Népi Demokrácia ellenségei közé. Nem csakhogy nem tartozom az ellenségek közé, hanem épen a fasiszta és reakciós elemek üldöztek, kizsákmányoltak és kifosztottak engem is, rokonaimat pedig kiirtották. [...] Aki a reám vonatkozó adatokat szolgáltatta, nagyon felületes volt, mert a tények mind sorra megcáfolták azokat. Bizonyítást nyert, hogy végzetes tévedés áldozata lettem és hogy fenti véghatározatnak reám vonatkozó minden adata téves és hibás: 1 ./ Nem vagyok Reich Jenő gyár tulajdonos »rokona«. 2 ./ Nem voltam vele sohasem »közös háztartásban«. 3 ./ Két teljesen idegen embert kapcsoltak össze. Reich Jenő ugyanazon lakásban albérlő volt. 4.1 Nem vagyok nős, hanem elvált. 5 ./ Nem voltam »bankigazgató«. 6 ./ Nem vagyok »Merélyi«, hanem Mezei. [...]" 200
