Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
A pontatlanságok miatt két egyéb lista is készült, amelyek az adatok összefésülését voltak hivatottak elvégezni. A „kitelepítettek, akik a tiszaföldvári tanács névjegyzékén nem szerepelnek, a kapitányság jegyzékén pedig szerepelnek” lapon 27, a „kik a kapitányság névjegyzékében nem szerepelnek, és tiszaföldvári tanács névjegyzékén szerepelnek” címmel ellátott iraton 60 név szerepel. Ez sem lett tökéletes - hárman itt is, ott is szerepeltek.23 23 HU-MNL-JNSzML-XXIII.750.b. (Emlékeztető) 24 HU-MNL-JNSzML-XXIIL750.a. (1951. július 15.); Kőműves hozzátette: „adtunk nekik rendes lakást munkaalkalmat és dolgozhat". 25 HU-MNL-JNSzML-XXXV.48.a. (1. fcs. 13. ő.e.) 26 Több névváltozatban is: Szentágotai, Szentágothai, Szentágotay. 1951. július 15-én Kőműves János párttitkár szerint Tiszaf öld váron „112 kulák van és 114 család betelepített fasiszta” .24 1952. október 29-én a Járási Pártbizottság ülésén a Tiszaföldvári Pártbizottság munkáját értékelték, ám a kitelepítettek ügye is napirendre került. Vidinszki Sándor párttitkár jelentésében így fogalmazott: „Azt nem tudom pontosan, hogy mennyi a kitelepített, 270 van nyilvántartva, de vannak olyanok is, akik nem jelentkeztek mikor a községbe jöttek, vagyis elmulasztották a jelentkezést és habár a tanácsnak már erre is felhívtam a figyelmét, még mindég nem tett annak érdekében semmit, hogy pontosan tudnánk, hogy mennyi kitelepített van Tiszaföldváron.” Szarvas Imre, az MDP Szolnok Megyei Bizottságának másodtitkára kiemelte Vidinszki „abszolút tályékozatlanságát”, ami miatt „nem tudnak jó eredményeket elérni az elvtársak, hogy hogy indul csatában az a hadvezetés akik nem tudja hány főnyi hadserege van, nem tudja hány katonája van s így nem nyerhet csatát. Nem érzik az elvtársak, hogy mennyi felesleges munkát elvégeznek ez miatt a tályékozatlanság miatt. Nem tudja a titkár elvtárs hogy pontosan hány Disz tag van, hány fizet tagdíjat a Disz titkár elvtárs nem vesz részt a Pártbizottsági üléseken nem érzi az elvtárs azt, hogy a Dísz a Pártnak az aranytartaléka. [...] Ezekből az adatokból, melyeket az elvtárs felsorol, kijön az, hogy nem ismeri a saját csapatát, nem ismeri az ellenséges erőket, mert nem tudja pontosan mennyi a kitelepített, illetve a kulák Tiszaföldvár községben. A községben a párttitkár a vezető, mondhatnám vezérkari főnök és ha nem tudja a saját és az ellenség erejét, akkor hogyan akarja megnyerni a csatát?”25 Az általunk táblázatba foglalt adatok alapján azt mondhatjuk, hogy a 270 körüli létszám a reális, hozzátéve, hogy ezen kívül 57 főt mentesítettek, vagy máshová kerültek. Jelenlegi adataink szerint Tiszaföldváron 13 kitelepített hunyt el. Egy 1958. július 15-én keltezett összeírás szerint 17 fő Tiszaföldváron maradt a „budapestiek" közül, de ez sem lehetett teljesen pontos összeírás, hiszen tudjuk, hogy a Szentágothay26 család tagjai - akik az említett összeíráson nem szerepelnek - csak 1969. május 1-én tudtak elköltözni a településről. Tiszaföldvár esetében melyek voltak a kitelepítés konkrét lépései, jellemzői? 1951. május 19-én, május 29-én és június 4-én küldték ki Tiszaf öld várra a befogadóknak szóló véghatározatot. A kitelepítetteknek szóló határozatok 1951. június 4-én keltezettek, június 5-én kézbesítették azokat, június 6-i dátummal tudtak mentességet kérni (amire a válasz döntően nem volt) és június 7-én ültették fel őket a vonatra és indultak el Tiszaföldvár felé. Tiszaföldvárra Budapest IX., XI., és XII. kerületéből érkezett a kitelepítettek harmada, de többen jöttek az V., VI. és VII. kerületből is. Ellentétben más, pl. jászsági és békési pél-190
