Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BÉRES MÁRIA – BOJTOS GÁBOR: Zsidó kitelepítettek Tiszaföldváron (1951–1953)
dákkal, zömmel nem a tanyavilágba kerültek Tiszaföldváron a kitelepített családok, hanem a település központi fekvésű utcáinak - Kossuth, Rákóczi, Bajcsy-Zsilinszky és Baross körút - jelentősebb méretű, polgári lakóházaiba. Hová érkeztek? Tiszaföldvár korabeli állapotáról Tiszaföldvár Jász-Nagykun-Szolnok megye déli részén, a Tisza bal partján fekszik. A fővárostól 128 kilométerre délkeletre, a megyeszékhelytől, Szolnoktól 28 kilométerre délre található települést a Tiszazug tájegységhez sorolhatjuk. Az 1930-as évek közepén született leírás szerint itt a „föld kitűnő minőségű, nagyobb része kötött vályogtalaj, kiválóan alkalmas földmívelésre. Főterménye a búza és a kukorica. Jóminőségű borát messzeföldön szívesen vásárolják. Gyümölcstermelése fejlődésben van. Sok gyümölcse kerül - Kecskeméten keresztül - a világpiacra.17 [...] Tiszaföldvárról Szolnok, Szentes, Törökszentmiklós és Mezőtúr irányában kitűnő makadam út vezet. A tiszai hajóállomás a községtől 3 és fél kilométerre van. [...] A vasúti forgalom lebonyolítására szolgálnak Tiszaföldvár állomásán kívül Martfű és Homok állomások is."28 27 1948 őszén a tiszaföldvári képviselőtestületben elhangzott, hogy a „községnek 1100 kai. hold területű szőlő és gyümölcsöse van, amelynek borai és gyümölcsei nagyrészben a fővárosba kerülnek és mint homoki bor, vagy gyümölcs kerülnek eladásra." HU-MNL-JNSzML-IV.416.-6903/1948 28 Scheftsik 1935, 446. 29 Bővebben: Urbán 2002 30 KSH 9,130. 31 KSH 11,105. A homogén népesség - az 1941-es népszámlálás adatai szerint 12.096 fő - mellett igen tarka felekezeti képpel találkozunk: a reformátusok (5875 fő), a római katolikusok (4901 fő), az evangélikusok (1157 fő) és az izraeliták (95 fő) is saját templomukba járhattak. A földbirtokosok száma az 1895. évi 1023-ról 1935-re 3003-ra emelkedett (elsősorban a Nagyatádi-féle földreform következményeként), majd az 1945. évi földreform 1270 igénylőnek juttatott 7420 kh földet.29 Két jellegzetességre érdemes felhívnunk a figyelmet: egyrészt a szőlő- és gyümölcstermelés egyre nagyobb szerepére az évtizedek folyamán, másrészt a külterülek nagyságára és fontosságára. Az 1949-es népszámlálás adatai szerint a külterületeken 5647 fő lakott (az össznépesség csaknem 40 %-a),30 ebből Martfűn 1377 fő élt.31 A lakosság jelentős része tehát mezőgazdasággal foglalkozott. A két világháború között Tiszaföldváron pénzintézetek működtek, volt postahivatala és postaügynöksége, számos (bel- és külterületi, állami és felekezeti) elemi, polgári, gazdasági ismétlő- és iparostanonc iskolája is. A Beniczky család homoki kastélyában fiúnevelő otthon működött, az 1947-48-as tanév kezdetén pedig elindult a gimnáziumi képzés. Több tucat egyesülete fogta össze a település közösségét, amelynek 1929 és 1938 között önálló újságja, a „Tiszaföldvár és Vidéke" címmel megjelenő hetilapja is volt. A második világháború után számos közigazgatási csapás érte az 1884 óta járási székhelyi ranggal is bíró Tiszaföldvárt. A megye ugyanis 1948 tavaszán úgy határozott, hogy a tiszai alsójárás székhelyét Kunszentmártonba helyezi át. Hiába a tiltakozás, az alispáni 191
