Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - MUCSI LÁSZLÓ: Mozgalmárból oktatási osztályvezető. Kácsor Ferenc élete és hivatali tevékenysége
például olyan közösségi programokat szerveztek a gyermekek számára, amelyek számításaik szerint nagy csáberővel bírtak, azt remélve, hogy a fiatalok a templom helyett az iskola vagy az ifjúsági szervezetek által hirdetett eseményre látogatnak el. Az ilyen intézkedéseknek köszönhetően egy évvel később, 1952. szeptember 4-én Kácsor már azt a jelentést tehette a vb-nek, hogy a megyében mindössze 13,4%-ot ért el a hittanra beiratkozott általános iskolai tanulók aránya, amely jóval a 26%-os országos átlag alá esett,203 a középiskolai hitoktatás pedig a jelentkezők minimális száma miatt gyakorlatilag megszűnt.204 Ennek ellenére a hitoktatás lehetetlenné tétele és a vallással szemben megfogalmazott marxista világnézeti-ideológiai nevelés biztosítása szinte mindig napirenden volt és megoldandó feladatot jelentett az Oktatási Osztály munkatársai számára. 203 1952 őszén az ország tanulóinak egészen pontosan 26,4%-a iratkozott be hittanra. Budapesten ez az arány mindössze 1,8% volt. Gergely 1985,133. 204 HU-MNL-JNSzML-XXIII.2.a. (Kácsor Ferenc jelentése az Oktatási Osztály munkájáról. 1952. szeptember 4.1. o.) 205 HU-MNL-JNSzML-XXIII.l.a. (1953. január 31.11. o.) 206 Uo. (14/1953. T. számú határozat. 1953. március 6.) Összességében elmondhatjuk, hogy Kácsor Ferenc meg tudott felelni a vele szemben támasztott követelmények egy részének, sőt, bizonyos területeken, mint például az Oktatási Osztály hivatali munkájának megjavítása vagy a hitoktatás minimalizálása, eredményeket is elért. A felettes szervezetek képviselői viszont általában elégedetlenek voltak munkájával. Ám figyelembe kell vennünk azt, hogy mind a tanácsrendszer, mind a kommunista pártvezetés megkövetelte a folyamatos bírálatot és az önbírálatot. Soha senki nem lehetett elégedett az elért eredménnyel, hiszen az önelégültség az éberséget ásná alá, amit az ellenség bármikor kihasználhat. A megyei tanács, a vb és a különböző pártszervezetek jegyzőkönyveit lapozgatva szinte mást sem olvashatunk, mint bírálatokat és a teljesítmény fokozására irányuló felszólításokat. A termelőmunkához hasonlóan a köz- és tanügyigazgatásban is a terv 100% fölötti teljesítését várták el a dolgozóktól. Kácsor hivatali idejét gyakorlatilag végigkísérték az általános jellegű kritikák, a legritkább esetben tudott olyan teljesítményt nyújtani, amivel feljebbvalói elégedettek lettek volna. 1953-ban azonban új elem jelent meg a munkájával szemben támasztott kifogások között. A megyei tanács az oktatási infrastruktúra elhanyagolása miatt kezdte támadni. Az 1953. január 31-i tanácsülésen a költségvetéssel kapcsolatban említették meg, hogy Kácsor osztálya több mint 4 millió forintot hagyott felhasználatlanul, amiből az iskolaépületek tatarozását, a tantermek felújítását és a felszerelések pótlását kellett volna finanszírozni. Ezek a munkálatok el is maradtak. A hozzászólók szerint Kácsor a takarékosságot félreértelmezte és helytelenül olyan területről vont el forrásokat, amely kulcsfontosságú az ország működése szempontjából.205 A megyei tanács 1953. március 6-án határozatban is rögzítette, hogy az oktatási és kulturális beruházások érdekében rendelkezésre bocsátott hiteleket minden tanácsnak maradéktalanul fel kell használnia, s ehhez az állandó bizottságoknak kell segítséget nyújtaniuk.206 Kácsor Ferenc azonban a továbbiakban is elhanyagolta ezt a kérdést, ami súlyos hibának bizonyult. Nagy Imre ugyanis július 4-én a kormány programját ismertető beszédében elmondta, hogy „nagyobb gondot kell fordítani a népiskolákra, fokozni kell beruházásaikat, szapo172
