Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - SULÁK PÉTER SÁNDOR: „Az Úr adta, a nép elvette.” Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945–1948)
különállását figyelmen kívül hagyták; egy településen csak „az egyházat" tekintették javadalmasnak. 1945 nyarától országos utasításra az ingatlanépületeket is elvették, a plébániákat „lefelejtették" a földigénylők összeírási íveiről,75 de gyakori volt a fellebbezések válasz nélkül hagyása és - mint a mezőtúri lelkész esetében - a válasz megkésettsége, mely ürügy volt a határidők be nem tartása jogvesztő hatályának alkalmazására. Ugyancsak Mezőtúr esetében láthattuk, hogy a Vármegyei Földbirtokrendező Tanács a már egy éve húzódó birtokügyek egzisztenciális és pszichés feszültségében hamis reményeket táplált a lelkészben, miközben másodfokon a földigénylő bizottsággal már megegyezett. A félretájékoztatás miatt Falussy Gusztáv akár el is állhatott volna az igényléstől. 75 Horváth 2017a, 571. 76 A túlzottan egyoldalú következtetések levonását ellensúlyozandó, a jövőben célszerű ezen területekre irányíA fentieken túl a hivatali szervek dokumentációiból, valamint a sérelmet szenvedett egyházközségek képviselőinek panaszleveleiből kitűnik az országos és regionális végrehajtó szervek közötti koordinációs munkakapcsolat egyrészt minősíthetetlenül kaotikus, másrészt szándékoltan öncélú volta. Előbbi tényező némi jóindulattal még magyarázható a háborús körülményekkel, utóbbi azonban a lokális miliők társadalmi törésvonalait kijelölő személyes konfliktusmezőkre mutat, melyek feltárása további kutatómunkát igényel. A fentiek alapján a jelenlegi tanulmányt egy átfogóbb jellegű kutatás szűkebb szegmenseként értelmezem. A földosztás Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei plébániai és lelkészi javadalmakra gyakorolt hatásainak feltárása során azonban nemcsak azokat az eseteket kell számba venni, amelyekben az egyházi szereplők valamiféle kifogással élnek a földosztással szemben, hanem azokat is, amelyekben nincsen nyoma ilyennek, de ettől függetlenül az egyházi földeket felosztották. A térség birtokviszonyainak, népességszámának, gazdasági adottságainak, politikai preferenciáinak és felekezeti tagozódásának variabilitása miatt a téma további kutatásokat igényel - már csak azért is, mert a kutatómunka jelenlegi fázisában, dacára a felekezetek szempontjából sérelmes hatósági döntéseknek - még mindig nem egyértelmű a kutató számára, hogy a felekezetek berkein belül vajon tényleg egységes megítélés alá került-e a földosztás jogi ténye, illetve a társadalmi végrehajtás gyakorlata? A felekezeteknek - különösen a római katolikus egyháznak - a vagyonjogi kérdésekre vonatkozó kánonjogi aspektusai hogyan befolyásolták a földkérdéshez való viszonyukat, úgy az állami egyházjog, főkegyúri jog oldaláról, mint az egyházi vagyon kezelési, valamint elidegenítési szabályozó tényezőinek oldaláról? Ha az intézményes állásfoglalástól eltekintünk, célzottan az egyházi személyek földosztással kapcsolatos recepciója kapcsán a kléruson belüli rangsor, vagy a felekezetközi kategóriák helyett célszerűbb a passzívabb területeket is megvizsgálni. Ugyanis nem valószínű, hogy egy alacsony lélekszámú, többnyire földnélküli szegényparasztok által lakott kistelepülés kicsiny gyülekezete a háború végeztével, a korábbi gazdasági-társadalmi rend felbomlását okozó „fabula rasa" helyzet ben, a birtokigénylési lehetőségek közepette mérlegelte volna az alábbi körülményeket: egy agrárviszonyokat alapjaiban meghatározó intézkedés eshet-e egy ideiglenes politikai adminisztráció alkotmányjogi kompetenciájába? Szabad-e egy ilyen horderejű intézkedést meghozni hadiállapotok idején? Lehet-e ezt hatékonyan kivitelezni ilyen rövid idő alatt?76 140
