Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - SULÁK PÉTER SÁNDOR: „Az Úr adta, a nép elvette.” Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945–1948)
előtérbe helyező kérdésekre adott válaszok sokszor azért eredményeznek félreértéseket, mert ebben az esetben a kutató csak az intézményekre, a hatalmi elitre és ezek ideológiai narratíváira koncentrál. Emiatt hajlamos lehet a társadalmi reakciókról elfeledkezni.73 ember önmagától és munkájának eredményétől elidegenedve, kiszolgáltatottan és nyomorban él. A kizsákmányolt ember a „mennyország" illúziójával vigasztalja magát, az uralkodó társadalmi osztályok pedig ezt a virtuális konstrukciót használják fel a saját hatalmuk és a fennálló társadalmi viszonyok legitimálására, mely legitimációs kulcsszerepet az egyház tölti be. Erről bővebben: Marx - Engels 1983,11. 73 Ehhez kapcsolódó probléma lehet a rendelkezésre álló forrásbázis egyoldalúsága: míg egyik oldalról az irattermelő hivatali szervek által pontatlanságból, önigazolási szándékból vagy a hivatalos pártvonalhoz való igazodás okaiból kifolyólag óhatatlanul megjelennek bizonyos tartalmi torzítások, addig a másik oldalról az egyházi forrásanyag hiánya, vagy éppen a meglévő forrásokhoz való hozzáférhetetlenség okozhat nehézségeket. 74 Ezen problematika egyháztörténeti módszertani sajátosságairól lásd: Bánkuti 2019 Mindaz, amit a lokális miliőkben vizsgálódva megtudhatunk a múltról, nemcsak kiegészíti a történeti képet, hanem maga teremti a múlt eme szegletének történeti képét. Ez a nézőpont segít abban, hogy ne csak az adott történelemformáló folyamatok prominens aktorairól, hanem az alacsonyabb regionális szintű, jól körülhatárolt mikrotörténeti vizsgálatokkal az eltérő földrajzi régiók korabeli életvilágainak diverzitásáról is érvényes megállapításokat tehessünk. Az eddig általánosan uralkodó, apologetikus értelmezések - az ateista államhatalom és a mártír egyház harca - minden relevanciájuk ellenére korántsem kielégítőek. Univerzalisztikus és leegyszerűsítő szemléletükkel az „egész" fikcióját tükrözik. A politikatörténeti logikájú, kétpólusú valóságfelfogás önmagában nem alkalmas a korabeli tapasztalatok és a történeti összefüggések vizsgálatára. Habár az „elnyomatásellenállás" modelljének felállítása elkerülhetetlen, mégis érdemes lenne ezt meghaladni valami olyasfajta megközelítéssel, melyben az „uralkodó" - ez esetben a Megyei Földbirtokrendező Tanács, de még inkább a települések földigénylő bizottságai - és az alattvaló - az adott település lelkipásztora - közötti viszonyrendszer vizsgálata is figyelmet kap. A rendelkezésre álló forrásbázis javarészt az egyházi birtokügyek, illetve az egyházi személyek magánbirtokügyeinek hivatali dokumentációiról szól, ezáltal fennáll a veszélye az egyoldalú következtetések levonásán túl annak, hogy a kutató önkéntelenül is átveszi a korabeli irattermelő szervek szemantikai formuláit. Ugyanakkor alkalmasak arra is, hogy az ingatlan-kisajátításokat elszenvedő természetes vagy jogi személy jogorvoslati lehetőségeiről, érdekérvényesítő képességéről és cselekvési tereiről képet kaphassunk.74 Mindezeken túlmenően a legfontosabb hozadéka az ehhez hasonló kutatásoknak, hogy feltárják, a földigénylő bizottságok az anyagi károkat szenvedett felekezetek helyi szintű kártalanítási kérelmeinek szabotálásai érdekében milyen jellegzetes eszközökkel éltek. Láthattuk, ezen „néphatalmi szervek" hogyan vizsgálták felül önkényesen egymás döntéseit, halogatással, akár vesztegetéssel és fenyegetésekkel, valamint a felettes szervek félrevezetésével miként próbáltak érvényt szerezni az „azé a föld, aki megműveli" doktrína társadalmi gyakorlatának. Tipikus taktika volt, hogy az igénylési folyamatot informális irányba terelték - tehát nincs írásos dokumentum -, s a testületek összetételét is előszeretettel manipulálták. Besenyszög és Mezőtúr esetében is láthattuk, hogy a tulajdonost egyszerűen nem értesítették a földosztásról, ezáltal kész helyzet elé állították. A besenyszögi plébániai javadalmi földek és a Szatmári Székeskáptalan ottani birtokainak telekkönyvi 139
