Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)

TANULMÁNYOK - SULÁK PÉTER SÁNDOR: „Az Úr adta, a nép elvette.” Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945–1948)

tők pedig a háborús károk miatt nem voltak hajlandók a rizstermelés költségeit vállalni. Ezt a kanonok nemzetgazdasági szempontból is rendkívül károsnak ítélte. Ugyanakkor 1945 késő őszére a Szatmári Székeskáptalan már a puszta létezéséért küz­dött, ugyanis a püspökség székhelye, Szatmárnémeti akkorra már román fennhatóság alatt állt. A kanonok megpróbált a hazafiasságból eredő szolidaritásra apellálni azzal, hogy részletezte: a káptalan 1919 óta küzd a románok beolvasztási törekvései ellen.32 A java­­dalmi földek bevételeiből szegény magyar gyerekek iskoláztatását, kisgazdák és iparosok munkahelyteremtését finanszírozták. A román kormány viszont törölte a káptalant a föld­igénylők sorából. így a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei stallumokon kívül semmijük nem maradt. 32 „A Szatmári Káptalannak alulírott tagja Magyar állampolgár, akit a román kormányzat éppen a magyarságért folytatott írói, művelődési és pénzgazdálkodási tevékenységéért 1939-ben megfosztott román állampolgárságától. Ezért 1940. február 28-án visszahonosítással magyar állampolgár lett." HU-MNL-JNSzML-XVII.512.-102/1945.11.20. (4. doboz) 33 Uo. A kanonok végül záró soraiban könyörgött, hogy „a magyar tulajdonjog alapján évszázad óta birtokolt javadalmi földből hagyjanak meg", s ha kell, Kovács Béla személyesen utasítsa a besenyszögi községi elöljáróságot, hogy a földigénylő bizottsággal adassa vissza a ki­sajátított, s azóta is parlagon hagyott területeket. Válaszlevél ugyan nem érkezett, de a földigénylő bizottság elnöke, Danyi János az általa gyakorta visszahallott érvek tarthatat­lanságáról tájékoztatta felettesét, Ragó Antalt, a megyei tanács elnökét. Valótlannak ne­vezte a Szatmári Székeskáptalan azon állítását, miszerint 3000 kh műveletlen földterülete lenne, egyúttal arról tájékoztatta felettesét, hogy a káptalan birtokában egyelőre 1200 kh van, s a korábban említett, juttatott újgazdák ingatlanaitól eltekintve ennek javarésze az állami erdősítés területe lesz, vagyis azért volt parlagon, mert eleve pocsék minőségű volt, rizstermesztéshez pedig a község a közellátási problémákra való tekintettel nem kapott vetőmagot.33 A besenyszögi római katolikus egyházközség előtt két lehetőség állt. Felvehették a kap­csolatot a kegyúrként működő Szatmári Székeskáptalan jószágkormányzójával annak ér­dekében, hogy együttműködve minél több egyházi földet menthessenek meg a megváltás alól. Ugyanakkor a háború okozta pusztítás és a földrajzi távolság a kommunikációs inf­rastruktúra biztosította lehetőségekre is negatívan hatott. Április elején már tapasztalhat­ták a tiszapüspöki káptalani birtokok sorsán, hogy merre dőlnek el az erőviszonyok. S tekintettel a község rossz gazdasági adottságaira és a nagyszámú, szegényparaszti sorból származó földigénylőre, úgy döntöttek, inkább a felosztott káptalani birtokokból kívánják kárpótolni az egyház elvesztett helyi földjeit. Ugyanis a földigénylő bizottság felosztási terve szerint a római katolikus egyház tulajdonát képező 261 kh 1321 nöl területű ingatla­nából 100 holdat a rendelet szerint visszahagytak a helyi egyházközségnek, 161 kh 1321 nölet pedig igénybe vettek - s noha a megyei tanács a földigénylő bizottság beterjesztését jóváhagyta, ellenben a helyi egyházközség kérelmét, hogy részükre a székeskáptalan ot­tani birtokából juttassanak, elutasította, mivel a rendelet 12. §-a alapján az egyház már megkapta a maga 100 holdját. De hogy ez mire volt elég, s milyen minőségű földterületet jelentett, látszólag mellékes tényező volt a földigénylő bizottság számára. 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom