Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - SULÁK PÉTER SÁNDOR: „Az Úr adta, a nép elvette.” Betekintés a földreform egyháztörténeti vonatkozásaiba Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében (1945–1948)
Ludányi Tamás plébános34 1945. április 20-án az MFT-nek írt levelében a földreformrendelet 50. §-ára hivatkozva, a székeskáptalan tulajdonát képező, s a besenyszögi határban elhelyezkedő nagyszögi dűlőben lévő ingatlanból a háború alatt megrongálódott templomi karbantartási költségek fedezésére 150 kh földet igényelt. A plébános azzal érvelt, hogy a kegyúri jogot a káptalan gyakorolta, de mivel a rendelet az egyházi célokat szolgáló nagybirtokokat is igénybe vette, így a székeskáptalan kegyúri joga is megszűnt. A 6000 fős község lakossága túlnyomórészt római katolikus, szegény, nagycsaládos emberekből áll, akik kedvezőtlen, belvizes, szikes földterületen kénytelenek gazdálkodni, s a háború során megrongálódott templom renoválása évi 1500 pengős költséget jelentene, ezért a plébános tervei szerint az igényelt javadalmi földet kishaszonbérletként jövedelmeztetnék, annak holdanként 130 kg búza egységes haszonbér jövedelme ellenében.35 Végül az MFT utasította a földigénylő bizottságot, hogy az egyházközség részére hagyjanak vissza 60 kh-t az ottani rizstelepen azzal, hogy az „okszerű gazdálkodásra legyenek tekintettel."36 34 Érdekes alkalmazkodási technikát figyelhetünk meg a lelkipásztor részéről: egyes papok igyekeztek elsajátítani a rendszerváltozással uralkodóvá váló politikai közbeszédet. Saját magát egyházközségi elnökként aposztrofálta, nem plébánosként. Időnként a „hazafias elköszönéssel" formulával is élt, melyet értelmezhetünk az előremenekülés útján remélt érdekérvényesítés eszközeként. 35 HU-MNL-JNSzML-XVII.503.-3/36/1945.04.20. (Besenyszög 1. doboz) 36 Uo. 3/36/1945.06.02.; Augusztus 7-én az „elvi határozat" értelmében az OFT visszautasította a kérelmet, ugyanis dologi kiadások végett földingatlant nem lehetett juttatni. Ludányi Tamás plébános ezek után az Egri Érseki Hivatal felhatalmazásával élve november 9-én jogorvoslati kérelmet nyújtott be a Megyei Tanácshoz a földigénylő bizottság eljárása miatt. Az állami szervek az időhúzás klasszikus taktikájával éltek: a pap az MFT- nek a plébániai javadalmi földek kiosztásáról szóló határozatát az országos tanácsnál már egy hónapja megfellebbezte, ám az OFT-től kapott értesülése alapján kérelme nem érkezett meg - sőt, a fellebbviteli fórum nem is tudott róla, így a pap a helybeli egyházi földek igénybevétele kapcsán, másodfokon nem is reménykedhetett egyhamar kedvező döntésben. A lelkipásztor sejthette, hogy beadványának szándékos válasz nélkül hagyása a határidők be nem tartásának jogvesztő hatálya miatt az ügymenet elterelésének informális eszközeként szolgál. Innentől az általa írott levelek hangneme is határozottabbá vált. A fenti sejtéseit kérlelhetetlenül a megyei tanács tudomására hozta, ahogy a helyi néphatalmi szervek egy másik klasszikus taktikájáról is beszámolt: az egyházi földek felméréséről csak utólag értesítették a papot, aki az ominózus napon nem is tartózkodott a plébánián, mivel az érsekségen volt Egerben. Ez szintén ellenkezett a rendeletben foglaltakkal, mivel a földigénylő bizottság a javadalmassal előzetesen nem egyeztetett. Ugyanakkor erős a gyanú, hogy a plébános részéről is téves jogértelmezés történt, ugyanis fellebbezésében elpanaszolja, hogy a földigénylő bizottság a meghagyott 100 kh ingatlanból az egyházi személyzetnek összesen csak 30 holdat juttat, holott törvény szerint 100 hold javadalmi föld illeti meg az egyházat. Ludányi atya ragaszkodott ahhoz, hogy a „törvény által szavatolt" 100 hold javadalmi (plébánosi-kántori-harangozói) földet egy tagban méressék ki, az iskola részére pedig a 26.000 kh kiigényelt földből másutt juttassanak ingatlant, hogy 127
