Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA: Üzenetek a távolból
az uj civil életet hátnem adnám sokért és úgy mennénk kirándulni mint valaha régen de bízunk a jó Istenben", „és megint helyre ál a béke és mi Jánosai megint együt dolgozhatúnk és mehetünk kirándulni a hegyekben, hely, de jó is lenne". A győzelembe vetett bizakodásának csak egyszer adott hangot, július 11-én: „talán majd végelesz enek a cirkusznak nem soká, és megyünk haza győztesen". A levelekből nem lehet egyértelműen következtetni M. Varga Gábor hitéletére. Templomba járásról egyetlen szó sem esik, az emlékezők sem szóltak róla. Az írásaiban gyakran előforduló fohászkodások lehetnek a személyes vallásosság megnyilvánulásai. Komolyan átérezte, vagy a 20. század közepének saját körében megszokott fordulatait alkalmazta? Ma már nem lehet megállapítani. A református család erősen kötődött az egyházához, leginkább lélekben, de ez egyetlen családtagnál sem járt együtt rendszeres vallásgyakorlással, templomlátogatással. Május 8-án sebesüléséről számolt be, szerencsére „csak" lábszárlövést kapott. Bízott benne, hogy nemsokára Magyarországon gyógykezelik és itthon lábadozhat. Valóban így történt, a következő híradást már Nagyváradról, a hadikórházból küldte. A hely változtatás némi zavart okozott a levelezésben, a hozzá írott lapok ugyanis nem érték utol. Felmerült a látogatás kérdése is: „Kedves nővér irod, hogy meglátogatc nagyon örülnék neki ha el jönnél nagy szivesen látnálak. De nagyon messze van és sok az útikölcség de ha mégis akarod ne mondd hogy mégis lebeszéllek róla mert igazán jól esik az embernek, ha meglátogatják." Gyógyulása után a június 25-i keltezésű levelét már ismét a messzi távolból írta, ahol a hegyek olyanok, mint a Hűvösvölgyben, csak nem találta olyan barátságosnak. „...Írtam sok felvidéki tájképét a merre jöttünk kifelé most it ahol vagyúnk égbe nyúló hegyek közöt magas fenyvesek közőt itt nem valami jó idő van it még a tavaszi szél süvít a fűlünk mellett, de megyünk tovább innet" . A következő lap az időjárásról tudósított: „most esik az eső it egy nap jó idő van, 3-4 nap esik az eső". Később összekapcsolta az időjárást a mezőgazdasági munkákkal: „már it is lehetne aratni denem igen van akki aratna ere is nagyon szép idő járás van". Időnként hangot adott a vágyódásának is: „most it csend van, este van most van a nap lemenőben és nézünk mi is a naplemet után ara van a mi édes magyar hazánk". November 1-én újabb sebesülés érte, eltört a bal keze, kórházba került. A tábori lap ellenőrzés rovatában a „M. KIR. 550 VEGYES HADIKÓRHÁZ" szerepel, a feladóhoz írtakból további részleteket tudhatunk meg: „Rozsnyó Centenárium", a lap szélén a „29-es szoba" szerepel. Egy későbbi lapon a „Besztercei csapatkórház, Veszprém sebészeti osztály, 3. korterem" szerepel a feladó címénél. Innen egy hónapos kihagyást követően több lapot írt, ezekből megtudhatunk néhány részletet. December 1-én arról írt, hogy nővére meglátogatta, csomagot vitt neki. „Amiről beszéltünk mikor it voltál nővérkém, el tudod intézni, ha kapsz igazolványt, talán jobb lenne, ha hoznád magad, ha tucjönni, meg ha nem resteled." Mi lehetett ez az igazolvány? Valószínűleg a várható betegszabadságot akarta a nővérééknél Budapesten, a Lónyay utcában tölteni. Hiszen haza, Mezőtúrra ekkor már nem mehetett. A városban október 6-tól súlyos harcok folytak, végül az 53. szovjet hadsereg és a velük együttműködő román 1. hadsereg október 21-én végleg elfoglalta. A veszprémi kórházban december elején még azzal bíztatták, hogy fürdőkúrára Hévízre viszik, de ebből már nem lett semmi. A december 5-i levelében már ez áll: „én ki vagyok Írva a pótkerethez és két hét egéségügyi sza110
