Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - ARI ILONA: Üzenetek a távolból
badságot kapok, a kórház javasolja és a pótkeret adja természetes, nálatok fogom eltölteni, ha Isten segít tehát ide már ne írjatok és nehogy el gyere nővérkém”. Néhány levélben érintett témát érdemes kiemelve ismertetni. A bombázásokról, mint az acélmadarak látogatásáról írt: „ti is háborúztok, nem csak mink, mert titeket is megkeresnek az acél madarak”, „el túdom képzelni hogy nézki a szép főváros”, „mi jen lehet nektek is az élet Pesten az őrökké rettegés”. A szülők nem igazán találták meg a legjobb megoldást unokahúga, Eszter biztonsága érdekében. Hol Mezőtúrra vitték, a tanyát gondolván a legjobb helynek, de amikor nagyon hiányzott a kislány („írod Kedves Nővérkém, a lányod nélkül mijen üres az élet”), visszavitték a fővárosba („Kedves nővérkém, amit küldtél, írod hogy János óda haza van a kis Leiéért, hát bizony elég kavargos most a világ és nem tudja az ember hogy mikor mi történte üres az élet dekár elvinni”). Időnként egész hamar értesült az itthoni eseményekről, így történt ez Mezőtúr bombázása esetében is: „úgy hallottam Mezőtúr is kapott már”, vagy három nappal később: „a szülővárosúnkat nagyon megbombázták”. Mezőtúrt szeptember 1-én délelőtt érte légitámadás. B-24-es Liberátorok három rajban, 55 tonna bombát zúdítottak a piaci napon élénk forgalmú városra. A korabeli anyakönyvi bejegyzések szerint 68 halálos áldozata volt a támadásnak.16 A tragikus eseményt legérzékletesebben Kissné Mikes Éva írta le. „1944. szeptember 1. Péntek volt, piaci nap. A kora délelőtt mozgalmas életébe hirtelen beleüvöltött a sziréna. A Városháza előtti piac megbolydult. Volt, aki hazarohant, volt, aki óvóhelyre ment, mások flegma nyugalommal várták a tompa nehéz búgással kötelékbe levonuló repülőket, mint már annyiszor. Sokszor volt már légiriadó. Most is rémülten figyeltek. Tíz-tizenegy óra között volt az idő, amikor hallani lehetett a gépek monoton zúgását. Majd elvonult az amerikai légierő három raja. Sokan kimentek az udvarra, a kapukba és számolták az ezüstösen csillogó gépmadarakat. Váratlanul, amikor már egyre többen kimerészkedtek a házakból, amikor már azt hitték, hogy túl vannak a veszélyen, amikor már a légiriadót is lefújták, visszafordultak a repülők a vasútvonal felé. A mélyrepülésbe zuhanó gépek szórni kezdték a bombákat és géppuska tüzet nyitottak. A robbanások és csattogások iszonyú hangjába ordítás, sikítás, üvöltés keveredett.”17 16 Bodorik 2019, 9. 17 Kissné 1994 A tábori lapokon szereplők többségét be lehet azonosítani, ez azonban nem minden esetben sikerült. Helytörténeti jelentősége lehetne, ha pontosabban leírta volna, kik azok a mezőtúriak, akikkel együtt szolgált (április 3.: „sokan vagyunk Mezőtúriak”). Az augusztus végén postára adott levelében mások iránt is érdeklődik. Fontos számára a kapcsolattartás, ezért címeket kért: „írod Kedves nővérem, hogy Sándor Gábort megint behívták katonának légy szives megtudni a címét meg Pesti címeket mert bizony én már elfelejtettem és majd írok nekik meg Gabinak a légy szives megírni a Schniérer Sándor címét mert leírtam én ászt de bizony nem tudom hová tettem”. Ki volt Sándor Gábor, vagy az a Pásztor Jancsi, akinek üdvözletét küldte? Ma már nem lehet tudni, ahogy azt sem, hogy mit ért pesti címek alatt. A Sándor családnév még egyszer felbukkan az augusztus 7-i lapon: „írd meg Sándor Lajosék címeket”. A fiatalembert megérintette a korához illő más érzelem is. A levelekben és a korábban történt emlékezésekben többszörösen visszatért egy női alak, Manci, aki egy lakótárs lehetett a Lónyay utcában. M. Varga rossz híreket hallott róla, de azért nem hagyta teljesen 111
