Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: A felvidéki reformáció mártírja és az „Alföld megnyomorítója”? (Egy császári hadbiztos azonosításának problémái 1685/87-ben)
Ami a szolnoki tevékenységéről ismert Valószínűleg Szolnok bevétele után Mercyék eleinte még a számukra kijelölt Pest-Pilis- Solt, valamint Heves és Külső-Szolnok vármegyék arányos terhelésével igyekeztek a csapataik ellátását biztosítani. Hamarosan kitűnt azonban, hogy ezt a hódoltsági megyék fejletlen igazgatása, a török jelenléte és a császári erők kis létszáma sem teszi lehetővé. Emiatt aztán idővel a fő terheket mindinkább a nagy mezővárosokra hárították, Pesten főleg Kecskemétre és Nagykőrösre (Cegléd ekkor lakatlan volt), Hevesben pedig Gyöngyösre, Poroszlóra és Mezőtúrra. Később a megyéknek kellett volna a terheket (a teljesítés alapján) a települések között visszamenőleg arányosítva elosztani, méltányosan korrigálni. Ez a rendszer ésszerűnek tűnt, de a háborús viszonyok között megvalósíthatatlannak bizonyult. A helyzetet tovább bonyolította, hogy eközben a felvidéki várak és őrségek is pénzt, élelmet és ingyenmunkát követeltek, mint a császáriakhoz átállt egykori kurucok is. Ez pedig így együtt kaotikus helyzetet teremtett. Kezdetben ösztönzésként Mercy és Heissler, majd Weber Dániel hadbiztos is elárasztotta az Alföldet a török levelezési stílusú, az akasztás, karóba húzás és kerékbetörés ábrázolásával díszített levelekkel. Ezekben a csecsemőkig való kiirtást és kínhalált ígértek igényeik ki nem elégítése, illetve a töröknek teljesítendő szolgáltatások esetén.3 A pénz, élelmiszer behajtása során a németek és magyarok sem válogattak a módszerekben. Már egy hónap után a szolnoki vár tömlöcébe zárták Heves megye alispánját, és a négy szolgabírájából hármat (minthogy a negyediket az ónodi kapitány fogatta le). Mellettük számos mezőváros követei (így Bíró János kecskeméti főbíró) is több hét kényszerű fogságot szenvedtek el itt. A csapatok ellátásával azonban állandó bajok voltak, és a Szolnok körüli pékségeket sem megfelelően rendezték be.4 3 Reizner 1899 4 Hornyik 1862,137.; Mollay 1986, 99. 5 Esetleg Kassa feladása után Petneházyékkal csatlakozott a császári erőkhöz. Hogy Weber Szolnok visszafoglalása óta itt tartózkodott-e, az pontosan nem megállapítható. Talán nem, mivel első ismert levele is két hónappal későbbről datálódik,5 bár utalásai szerint már előbb is írt egyes alföldi városokhoz. Legkorábban talán Szeged volt az, amely a nevét megismerte, noha az itteniek egy szandzsákszékhelyen laktak, amelynek várában jelentős török őrség állomásozott. Amikor a hadbiztos a főbírót és a tanácsot hódolni Szolnokra idézte, az elöljáróság veszteg maradt, és a felhívásra nem válaszolt. Weber erre 1685. december 21-én újabb levelet intézett a városhoz. Ebben az elöljáróságot akasztással fenyegette, ha ellenkeznek, és a törökben bizakodnak. „Ti hitetlen hamis kutyák, ebek, szegediek! Mi annak oka, hogy már sokszor írtam az holdolás felől, de sem egyszer, sem másszor még eddig fel nem jöttetek hozzám; mit gondoltok hitetlenek? talám nem tudjátok, kicsoda az uratok és kijár az országban nagy hatalommal, megfogjátok érzeni ma holnap ízit cselekedeteknek. Meglátjuk, ha az törökben való bizodalom és tilalom mit fog használni. Nem hogy ti nektek, de magoknak is elégtelenek használni azok az hitván törikök, kiknek sem eszek, sem emberiségek nincsen. Micsoda Buda, Eger, Várad, méghis sehol sem tilalmazzák az jobbágyokat hozzánk behódolni. Talám nem hallottátok, mint járt csak mostan Arad, annak előtte Szol10
