Csönge Attila - Szabóné Maslowski Madlen (szerk.): Zounuk - A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára Évkönyve 36. (Szolnok, 2022)
TANULMÁNYOK - BAGI GÁBOR: A felvidéki reformáció mártírja és az „Alföld megnyomorítója”? (Egy császári hadbiztos azonosításának problémái 1685/87-ben)
nők, Szarvas, Érsekújvár6 és más török véghelyek. Az egriek is e minap tilalmazni kezdették volt a jobbágyokat hódolni, leveleket jártatván szélyel az falukra; mely postáját török levéllel együtt felakasztattuk. Ez volt jutalma az török bizodalomnak. Hitemre, telkemre elhigyjétek, maholnap hasonlókippen fogtok járni az szófogadatlanságért. Eddig is ha keresztyénségemet nem níztem volna, régen azt megcselekedtem volna veletek, az mit elszántam felőletek.” 6 Ezeket a keresztény csapatok 1685-ben foglalták el, míg Aradot december elején égették föl. 7 Reizner 1899,161.; Reizner 1900, 204-205.; Nagy kérdés azonban, hogy ez pontosan mikor is történt. 1686. január 2-án ugyanis Mercyék lerohanták Szegedet, és bár a vár ostromához nem kezdtek hozzá, hatalmas zsákmányt ejtettek, „...városunknak minden nemű javait, kincseit és gabonáit, hol mit találtának, prédára hányták [...] s salva guardiákért generális urainknak [...] 140 aranyakat fizettünk." Harmadnap „az várat ott hagyván megégették az várasát, és midőn az ármádia visszatért volna Szolnok felé, valamennyi járó ökreink és lovaink voltának, szekerestül mind elhajtották, a melyek azután mind oda vesztek." Szakály 1985,16-68. Weber utóbb változtatott stílusán, de ha szükséges volt, habozás nélkül visszatért a pasák modorához. Ennek volt is eredménye, mivel a szegedi tanács titokban küldötteket küldött Szolnokra, akik hűséget fogadtak a császárnak, illetve Mercynek és Heisslernek. Egyúttal a török vár és őrsége állapotáról, felszereléséről, az ellenséges hadakról is pontos adatokkal szolgáltak, terveikről, hadmozdulataikról is híradással voltak. A két tábornok jelentései szerint Szegedről sok fontos hír érkezett hozzájuk, amelyeknek jó hasznát vették.7 December 23-án Weber már másabb hangnemben rótta meg Nagykőröst és Kecskemétet. Ezek, bár Mercy tábornok a lakosok „könnyebbségére" elrendelte, hogy a rájuk kirótt gabonát Szolnokra szállítsák, de a kivetést nem teljesítették. Mercy erre állítólag elhatározta, hogy négyezer német katonáját bekvártélyozza a két városba, akiket májusig ott kell élelmezni, de Weber - saját állítása szerint - közbelépett. „Jóindulata jeléül" egy utolsó határnapot szabott, hogy behozzák az elmaradt ezer köbölt, ám egyébként a németek rájuk mennek, és míg a tartozást meg nem adják, náluk fogják élelmezni magukat. „Sok jókat adgyon Isten Kegyelmeteknek! Igaz dolog, Kegyelmetek könnyebbségére Generalis Uram eő Nagyságba úgy rendelte volt, hogy ide administrállyák az felvetett Gabonát, de úgy lállya Generalis Uram eő Nagysága, hogy ebben semmi sem telik, azért úgy resolválla magát, hogy többé ne búsullyon miattatok, rendelvén reálok, mint az több városokra is, 4000 Németet quártélyúl [... ] Én mindazáltal [...] kértem eő Nagyságát, hogy addig ne cselekedgye, mig egy bizonyos terminust adok beszolgáltatására. lm azért eő Nagyságát disponáltam, hogy az csonka hétben esendő Szombath napjára az Ezer köböl Gabonát kassai vékával [...] minden okvetetlen beszolgáltassátok, a Biró szemét nyissa fel, és Tréfára ne véllye, hanem hit szerint mindenütt kerestesse ki, kinek mennyi Gabonája vagyon, és mindeneknek felét elvévén, [...] az megírt terminusra béhozza; külömben ebben megnyugodgyék, az terminus elmúlván, az megírt számú hadak reálok kimennek, és a vermeket felkeresik [...] és [...] míg bé nem szolgáltatván és hozván az Városokra Falukra vetett summát, kénteleníttetünk kiküldeni az hadakban, itt lehetetlenség koplallatni őket, és így magatok lesztek magatoknak veszedelmi. [...] Az Bíró ne gondolkodgyék hogy Ajándokval véghben viszi dolgát, mivel a minap az Ajándékokat elvettük, jó kedvünk lévén akkor valami jó hírekre nézve. Azért úgy vedd fel az dolgot Bíró, hogy Generalis úr eő Nagysága bizony Exemplumot [t.i. példát] akar az Bírókon statuálni. Félek hogy te ne légy első.” 11
